Borús jövő vár a világegyetemre

    Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) két független kutatócsoportja tavaly júliusban jelentette be, hogy a többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozon létezésére utaló bizonyítékokat találtak a nagy hadronütköztetőben folyó kísérleteik során. A névadó brit fizikus, Peter Higgs már 1964-ben megjósolta a szubatomi részecske létezését, amely magyarázatul szolgál arra, hogy miért van tömege az atomoknak és minden másnak az univerzumban. A tudós elmélete szerint a kérdéses bozon betölti a "rést" a természet alapvető működését leíró standard modellben, hiszen nélküle a 13,7 milliárd éve, az ősrobbanás után uralkodó káoszban a szerteszét röpködő "részecsketörmelékből" nem alakulhattak volna ki a csillagok, a bolygók és a galaxisok.
    A szubatomi részecskével kapcsolatos tudományos elemzések és számítások azóta is zajlanak a CERN központjában. A Higgs-bozon nemcsak arról a rejtélyről lebbentheti fel a fátylat, hogy miként született a világegyetem, hanem talán arra is, hogy mikor és hogyan fog megszűnni.
    "A kalkulációk alapján több tízmilliárd év múlva következik be a katasztrófa" - mondta Lykken, aki tagja a nagy hadronütköztetőnél dolgozó egyik tudományos csapatnak is.
    Szerinte a folyamatot úgy kell elképzelni, hogy valahol keletkezik majd egy kis buborék - amely nevezhető "alternatív" univerzumnak is -, aztán tágulni kezd, és elpusztítja a jelenlegit. "Az egész egy szemvillanás alatt, a fénysebesség gyorsaságával fog lezajlani" - fűzte hozzá.
    Hogy egy aprócska Higgs-bozon pontosan mikor fogja elindítani az apokaliptikus támadást a létező univerzum ellen, nem lehet tudni, de nagy valószínűséggel addigra már nem lesz Föld. Fizikusok becslése szerint a Nap 4,5 milliárd év múlva kiég, majd tágulni kezd, és eközben "elnyeli" a Földet.
    A standard modell valamely fizikai jelenségnek, eseménynek vagy rendszernek a szakemberek többsége által elfogadott, de bizonyosan nem teljes matematikai-fizikai leírása. A részecskefizika standard modellje az alapvető részecskék kölcsönhatásait vizsgálja a gravitáció kivételével: az elektromágneses, a gyenge és erős kölcsönhatást. Lényeges összetevője a Higgs-mechanizmus - amely létrehozza a részecskék tömegét -, illetve az "isteni" részecske, a Higgs-bozon.