Biblia: nemcsak szent, hanem egészséges is

Sokan úgy vannak vele, mint hajdanában a marxizmus-leninizmus műveivel. Elolvassák a kötelező olvasmányt, de nem mélyülnek el benne. ĺgy bizonyára sokaknak újdonság, hogy Mózes törvényei mennyire részletekbe menően foglalkoztak a korabeli emberek egészségével, sokszor ma már különösnek ható precizitással.

A farsang, a húsevés nagy szezonja közepette például érdemes tudnunk, hogy nagyon pontosan szabályozták, milyen állat húsát szabad elfogyasztani, s milyenét nem. Az általános szabály: „Valamely állatnak hasadt a körme és a körme hasadása kettős és kérőt rág (kérődzik) azt megegyétek. Meg ne egyétek melyek csak kérőt rágnak, vagy csak meghasadt a körmük.” ĺgy például tilalmazták a tevehús fogyasztását, mert a teve ugyan kérődző, de nem hasított körmű. Ugyancsak tiltott volt a disznóhús fogyasztása, hiszen a sertés ugyan hasított körmű, de nem kérődzik. (Érdekes, hogy Mózes törvényei a nyulat kérődzőként említik, s fogyasztását tiltják, noha valójában a nyúl nem ilyen állat.) Fogyasztható viszont a birka, a marha, a kecske, a szarvas húsa. Praktikus, hogy az utolsó kivételével csupa olyan állat, amely – ellentétben például a sertéssel – egy nomád táborral együtt vonulhatott vándorlásaiban.

A vízben élő állatok közül a mózesi törvények alapján megehetők, amelyeknek szárnya vagy héja (ma úgy mondjuk: uszonya vagy pikkelye) van. Amelyeknek nincs, tilosak. A szárnyas állatok közül tiltott a keselyű, az ölyv, a kánya, a sas és a héja, továbbá a holló, a strucc, a bagoly, a kakukk, a karvaly, a hattyú és az éjjeli varjú. Tiltott minden olyan állat húsa, amely a tenyerén jár, és amelyik a földön „tsúszmász”. Ezzel a majom és a kígyók húsának fogyasztását zárták ki. Megengedett szárnyasok a tyúk-, a pulyka-, a liba-, a kacsa- és a galambfélék.

A sivatagi népek sokszor rákényszerültek a sáskafélék megevésére is. Ezt a Biblia úgy szentesíti, hogy a négy lábon járó szárnyas állatok közül azokat lehet megenni, amelyeknek „hosszú lábaik vannak a szökdétselésre”. A földön mászók közül tisztátalanok: menyét, egér, béka, kaméleon, sündisznó, gyík, csiga, vakondok.

A szabályozás többnyire a romlandó vagy gusztustalan húsokat tiltja, bár ez nem minden esetben egyértelmű. Például a sertések húsa gyakran fertőzött férgekkel, különféle élősködőkkel, amelyek emberre is veszélyesek. Akkoriban nem mindenütt tartották meg, hogy erősen hőkezelni kell a húst, inkább tiltották fogyasztását. A kígyót – a bűnbeesés miatt – egyébként is megvetendő állatnak tartotta a Biblia, s természetes, hogy ilyennek a húsát sem javasolták fogyasztásra. A szabályok egészségügyi jellegét erősíti, hogy a törvények kimondták: a tisztátalan állatok megfertőzik az edényt és azt a vizet is, amelybe beleesnek.

Az egészségre ártalmas ételek fogyasztását a vallási törvények akkor is tiltják, ha azok nem tiltott állatból valók. Ezeket az ételeket azon az alapon tilalmazzák, hogy az egészséget veszélyeztető dolgok kategóriájába tartoznak.

Más egészségügyi szabályozást is olvashatunk a Bibliában. A hadi tábori szállásra vonatkozó törvények is megkövetelik a tisztaságot. A sok összezárt embert járványveszéllyel fenyegette volna a higiéna hiányossága. Ezért tiltották, hogy a harcosok a táboron belül végezzék kis- és nagydolgukat. De nemcsak tilalmat, hanem módszert is adott a hogyanra Mózes V. Könyvében: „És a táboron kívül valami helyed legyen néked, és oda kimenj szükséget tenni. És legyen neked ásótskád a te fegyvered mellett, és amikor le akarsz ülni, azzal áss vermet: és felkelvén befedjed, ami tőled elment.”

Más helyeken is található utalás a korabeli higiéniai viszonyokra. A Királyok Könyvében három történet is arról szól, hogy hőse valamilyen bűnt követett el, amelyet az Úr javainak lerombolásával is büntetett. Jéroboám, Baása és Ákháb is megérdemelte halálát és házuk lerombolását. A Királyok Könyve így érzékelteti a teljes pusztítást: „Annak okáért íme én veszedelmet hozok Jéroboámnak (Baása és Ákháb is így járt) a házára és kiirtom Jéroboámnak még a falra hugyozóját is és kihányom a Jéroboám háza maradékait mígnem vége lészen.”

Ezek szerint egy jobb házban már a próféták korában is működött a falra szerelt piszoár. Igaz, házon (és városon) kívül, a táborban még csak az „ásótska” dívott.