<p>A dunaszerdahelyi Tárnok Irén, aki tizenkét éve cukorbeteg, azt mondja, hogy első az élet, csak utána következik a betegség. És elindult a Budapest–Bamako-ralin…</p>
Bemutatjuk: Tárnok Irén a Budapest–Bamako-ralin

Krónikus betegséggel élni nemcsak önfegyelmet kíván, hanem azt is, hogy az ember ne váljon a tünetek és mért értékek rabjává, ne figyelje folyton önmagát, ne csak a korlátokat, hanem a lehetőségeket is vegye észre. Irén, vagy ahogy barátai ismerik, Jessy, 18 éves korában szembesült azzal, hogy cukorbeteg. Fáradékony volt, fogyott, nagyon sokat ivott – fogorvosa ajánlotta neki, hogy vizsgáltassa ki magát, és estére már be is került a kórházba. „Nem volt időm megijedni sem, annyira figyeltem arra, hogy ezentúl hogyan kell élnem.” Milyen cukorbetegként élni? Hogyan készült fel a ralira? Hogyan élte meg az utat? Milyen tapasztalatokkal érkezett haza? Mit kell tudni nekünk a cukorbetegségről? Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária interjúját.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.