Békés, boldog karácsonyt!

Általában ezek a szavak idilli képekkel körülvéve vagy azokba ágyazva érkeznek meg hozzánk. Mintha ezzel is szeretnék ábrázolni, hogy mit is hozzon nekünk ez a pár kedves szó: tökéletesen feldíszített fenyőfát, havas tájat, (egy képre összeállt) mosolygó családot… Igen, mindezek hozzátartozhatnak a békés, boldog karácsonyunkhoz, de mindannyian érezzük, hogy nem merítik ki az ezekben a szavakban benne rejlő valóságot és tényleges vágyódásainkat.

Az elmúlt hetek feszített tempója, a sürgés-forgás és ezzel járó rohanás, mintha mind azért lenne, hogy az év végéhez közeledve legalább pár napra a békesség és boldogság érzése járjon át bennünket. Igyekszünk megtenni mindent, hogy ne csak önmagunknak, hanem a hozzánk közel állóknak is része lehessen ebben. Ilyenkor mintha több jósággal és odafigyeléssel is találkoznánk: könnyebben észrevesszük a rászorulókat és nyújtunk segítő kezet a bajban lévőknek. Hiszen az ember természetéhez tartozik, hogy vágyik a szeretetre, odafigyelésre. Hatványozottan érezzük ezt – vagy talán ránk is nehezedik – így az ünnepek közeledtével. Megállás nélkül futunk az esztendő utolsó hónapjában, készülődünk, hogy az ünnep pár napja majd beteljesíti az említett vágyainkat: majd akkor megpihenünk, egy kicsi nyugalomszigetté válik otthonunk, drága ajándékokkal kifejezzük egymásnak egész éves odafigyelésünket, és sorolhatnánk még elképzeléseinket.

Bármennyire is próbálunk távolságot tartani tőle, akaratunkon kívül bedarál minket is a fogyasztói karácsony. Órákat töltünk a kígyózó sorokban a bevásárlóközpontokban, hogy az ünnep minden apró velejáróját beszerezzük. Ezt diktálják nekünk kívülről. Nem akarunk lemaradni. Mindennek a helyén kell lenni, anélkül nem érkezhetünk meg a „szeretet ünnepébe”! Ne tagadjuk, ezeknek a velejárója lehet a pattanásig feszülő stresszes hangulat, a kimerültség is. Hol van ebben mégis a békés, boldog karácsony? Ha a világ ezt is kürtöli szerteszét, tényleg így érzünk? Mi lehet hát ez a békesség és boldogság, amire egész valónkkal vágyunk?

A Biblia tanúsága szerint Jézus Krisztus, akinek születését karácsonykor ünnepeljük, maga a Békesség Fejedelme. Már évszázadokkal eljövetele előtt a próféciák ezt megjövendölték róla (Ézsaiás próféta könyve 9,6). Ennyivel előtte megmondták, hogy a vágyott békességünket Ő fogja beteljesíteni. Több mint kétezer év elteltével pedig mit láthatunk? Az Ő születése még mindig ünnep a világon. Ennyi idő eltelte után is megállásra, elcsendesedésre késztet szegényt és gazdagot, gyermeket és felnőttet egyaránt. S ahogy talán mi sem ilyen módon várnánk reményeink beteljesülését, ezzel az akkori kor embere sem volt másként. Körültekintve ugyanis a Szentírás legtöbbek által ismert betlehemi jászolbölcsős születést közreadó híradásaiban, láthatjuk, hogy mindenki nagy megdöbbenéssel fogadta a gyermek születésének hírét (a szülők, a királyok, a bölcsek, a pásztorok…). Ám legtöbbjük jeleket kapva és azokat követve – angyali üzenetet vagy éppen csillagot – jöhettek rá arra, hogy békességük és boldogságuk elhozója valóban ott fekszik az állatok leheletétől melegített „szalmaágyon”, abban a betlehemi istállóban. Így lehettek szívbeli részesei is az angyali dicséretnek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lukács ev. 2,14)

Tovább latolgatva azt az örömhírt, amit az első karácsony hozott el erre a földre, belegondolhatunk abba is, hogy Jézus Krisztus születésének sem a helye, sem a körülményei nem a megszokott emberi rend szerint alakultak. Ezzel viszont jelezte azt, hogy Jézus nemcsak emberként, hanem embernek született Istenként jött erre a világra.

Az istállós születés és az ebben rejlő kitaszítottság is igazolja azt, amit a János evangéliumában olvashatunk: „Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János ev. 1,11-12) Bizonyítja mindezt az is, hogy Ő úgy jött közénk, ahogy mi is indulnánk Őhozzá: egyszerűen, megvetetten, kitaszítottan, nyomorultul… Ne féljünk hát mi sem hozzá úgy elindulni, ahogy vagyunk: a bennünk kavargó kérdésekkel, kételyekkel, vágyódásokkal együtt! Nála mi is meg fogjuk kapni azt a békességet és boldogságot, ami az igazi karácsonyt jelenti. Teljesüljenek hát 2018 karácsonyán Füle Lajos verses szavai: „Angyalok ajkán, emberek hangján / csendül a csillagos ének, / Kétezer éve mennek Elébe / boldogan, kik Neki élnek. / Ott a helyed e drága menetben, / életed Krisztusa vár rád. / Hagyd el a gondot, légy vele boldog, / zengje a szíved a hálát!” (Visszajön). Így legyen mindannyiunknak békés, boldog karácsonya!

Takács Klaudia
dunaszerdahelyi református beosztott lelkész