Baszk dalok a boszorkányok völgyében

Az eldugott baszk faluban egyre népszerűbb az agroturizmusA szerző felvételeA Pireneusok hegyvonulatai között húzódik meg a mindössze 250 lakosú falucska, szép, XVII. századi templomával. A turistáknak szóló látványosságot a falu határában egy barlang kínálja, amely régi mondák alapján a boszorkányok nevét kapta. Az itteni étterem étlapjáról a tenger gyümölcsei – rákok, kagylók, csigák – említendők elsősorban, hiszen közel az óceán.

Néhány éve indult be az agroturizmus, négy közeli, a baszk Xareta körzethez tartozó település (az egyik Zugarramurdi) együttműködésével. Különlegességét – ha még említésre méltó lehet az ilyesmi Schengen idején – az adja, hogy a járások közül kettő spanyol, kettő pedig francia területre esik. Egyformák a vörös kőből épült, nagycsaládok befogadására alkalmas, háromszintes házak, a hegyoldalra felkapaszkodó mélyzöld legelők, a tehenek, a juhok látványa. Még az emberek is, hiszen nagy részük baszk a spanyol és a francia oldalon is. Az már a történelem része, hogy egykor mesterségesen, határvonallal szakították ketté az egybetartozót. Szerencsére a most ide érkező látogató már csak a jelzőtáblákból tájékozódhat, melyik országban tartózkodik. Határellenőrzés sehol.

A spanyol Navarra tartomány vendéglátói feltételezhetően azért vitték kirándulásra éppen Xaretába az Európai Unió kibővítésére várakozó öt kelet-közép-európai államának a szakértőit, hogy jelezzék, milyen jó együttműködési lehetőségek kínálkoznak az új keretek között. Nem is titkolták, az említett agroturizmus fejlesztését 50 százalékban EU-pénzekből finanszírozták és pénzelik ma is. Nem ment minden, mint a karikacsapás. Majd tízéves munkájuk fekszik benne, kezdve a pályázással, annak indoklásával, időről időre az igazoló jelentésekkel, miszerint az eredmény: az érintett falvakból már kevesebb fiatal vándorol el a nagyobb városokba, az öregek így nem maradnak magukra. Az már magánbeszélgetéseken derült ki, hogy így kevesebb (illegális) vendégmunkásra, elsősorban ápoló- és takarítószemélyzetre van szükség. Ide, a Pireneusok közé elsősorban ecuadoriak és kolumbiaiak jönnek. A helyi rendőrség szigorúan bünteti, ha építkezéseken illegális munkásokat foglalkoztatnak, ám elnézőbb azokkal szemben, akik – mert a városokba mennek dolgozni – idős szüleik mellé latin-amerikai cselédet fogadnak fel.

Ezzel aztán el is érkeztünk annak a szemináriumnak a témájához, amelyet az Európai Bizottság megbízásából a navarrai kormányzat szervezett Tamperétől Sevilláig. Igazságügyi és belügyi politika a kibővített Európai Unióban címmel. Illetékes spanyol intézmények szakértői és egyetemi előadók számoltak be a közösség harmadik pilléreként emlegetett együttműködés előrehaladásáról. Öt kelet-közép-európai állam, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Románia és Magyarország képviselői pedig arról adtak számot, hogy a kibővítésre esélyesek miként fejlesztik, illetve igazítják hozzá jogrendszerüket az EU-tagországok gyakorlatához, miként kapcsolódnak be már most is az igazságügyi és rendőrségi együttműködés, köztük a terrorizmus, a kábítószer-csempészet elleni harc különféle intézményes szerveinek munkájába. A harmadik pillér témaköreiben az együttműködés – minthogy esetenként a tagállamok nemzeti szuverenitását érinti – korábban főleg kormányközi, kétoldali alapon valósult meg, ám az előrelépés nyilvánvalóan ezúttal is közösségi egyeztetés és közösségi megoldás irányában halad. Említhető például a schengeni egyezmény megszületése, amelyben várhatóan 2006-tól Magyarország is részes lesz, vállalva a közösségi határellenőrzés, a beléptetés és vízumkiadás, továbbá a menekültügyek elbírálása egységesített szabályait. Magyarország felkészüléséről, a 2002 januárjától életbe léptetett új idegenrendészeti gyakorlatról Nagy Lászlóné határőr százados adott tájékoztatást. Az igazodásnak vannak kényes vonatkozásai, például a kishatárforgalom közelgő beszüntetése Kárpátaljával vagy a Vajdasággal.

Madridba repülőgéppel érkezve a magyar állampolgár egyelőre még külön sorba áll a beléptetéskor. A szemináriumon nem véletlenül foglalkoztak sokat az EU-n belüli szabad mozgás és munkaerő-áramlás kérdésével, hiszen a bennlevők egyik aggodalma, hogy a tíz jelöltből egyszerre megindul a munkát keresők hada. Firtatták is a lengyel vendég előadókat. Alighanem ezért is a döntés, hogy a szabad munkavállalásban a leendő új tagok csak évek elteltével részesedhetnek. Más kérdés, hogy egy navarrai hozzászóló elismerte, az eper- és gyümölcsszedés idénymunkájára már most is Romániából és Lengyelországból szerveznek munkaerőt. Itt vannak aztán a már említett dél-amerikai legális és illegális munkavállalók. (A nagyszülőkig lehet bizonyítani a spanyol származást a letelepedéshez. Az argentin, uruguayi gazdasági válság kirobbanása óta csőstül érkeznek a rokonok.) Hívás nélkül jönnek Észak-Afrikából a menekültek, kinek sikerül, kinek nem épségben partot érnie. Ebben a hullámban nemcsak Spanyolország érintett, hanem Franciaország és részben, főleg Albániából, Itália is. Lehet-e egységes bevándorlási és menekültügyi szabályozás harmadik országok állampolgáraival szemben – merült fel a költői kérdés –, amikor történelmi okok miatt más és más „kötelezettségek” lehetnek: a spanyoloknak a latin-amerikai leszármazottaik felé, Franciaországnak néhány észak-afrikai ország vonatkozásában. Az emberek szabad mozgása elvének hipotetikus értelmezése esetén, ha valaki letelepedhet Spanyolországban, szabad az út előtte az EU más tagállamai felé is. (Mi meg elgondolkodhatunk az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyarok esélyein, akik számára az EU-tagság reménye még odébb van.)

Abban a szeminárium valamennyi részvevője egyetértett, hogy tavaly szeptember 11-e óta a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcban az EU-n belül is felerősödött az együttműködés igénye. Bővülnek a rendőrségi és az igazságügyi közösségi szervek, az Europol mintájára létrejött az Eurojust (a vádhatóságok, ügyészségek koordinációja) stb. Még a laikus számára is világos, hogy az igazságügyi együttműködés ismét felvet nemzeti szuverenitást érintő kérdéseket, mint az információcsere, a jogsegély és a kiadatás. Éppen a navarrai helyszínű tanácskozás idején fogtak el Franciaországban ETA-vezetőket. (Minthogy Baszkföld átterjed három francia tartományra is, ebben nincs semmi meglepő.) A spanyol sajtó azonnal feltette a kérdést, vajon Párizs kiadja-e az ETA-tagokat, hiszen a robbantásokat, merényleteket rendre spanyol területen követik el. Vagy csak ahhoz járul hozzá, hogy spanyol vizsgálóbírák francia területen kérdezzék ki őket. Egy ízben volt már példa kiadatásra is, de csak korlátozott időre, négy hónapra, aztán francia bíróság ítélkezett felettük.

Az egyes EU-országok alkotmánya, jogrendszere, joggyakorlata mutat néhány eltérő vonást, például nem egyformán rendelkezik arról, kiadható-e saját állampolgára. Még bonyolultabb a kérdés, ha olyan harmadik ország kérné a kiadatást – például egy elfogott al-Kaida-tag esetében az Egyesült Államok –, ahol létezik a halálos ítélet. Az EU ugyan adós – sajátos ellentmondás – az európai állampolgárok emberi és alapvető szabadságjogainak rögzítésével, tehát a jogi garanciák deklarálásával (hivatkozási alapként persze ott az ENSZ emberi jogi chartája) – említette Martín y Pérez de Nanclares riojai egyetemi jogprofesszor, ám abban egyetértés van, hogy nem szabad kiadni, avagy kitoloncolni olyan személyt, akire a másik országban halálbüntetés, kínzás, politikai üldöztetés vár.

Zárszóként a vendéglátó navarrai kormány képviselője azzal „nyugtatgatta” az EU kapujánál kopogtató öt kelet-közép-európai állam képviselőit, hogy a korábbi bővítések alkalmával is rendre bonyolultabbá és nehézkesebbé vált a döntéshozatali mechanizmus. Várhatóan tíz új tagország érdekeit, igényeit kell összeegyeztetni az alkudozásokban immár „tapasztaltabb” tizenötökével. A közös tál persze nagyobb lesz, ám a tortaszeletekért folyó vita még keményebbé válik. Hiba lenne ilyenkor az indulat vagy az elkeseredés. Ha lassabban is, ha hosszas alkudozások árán is, de – miként eddig az EU történetében – előbb-utóbb megszületik a kompromisszumos, mindenki számára elfogadható megoldás, s Európa egy újabb lépéssel előbbre jut az egység felé.

Útban hazafelé, a Pireneusok festői hegyvonulataitól néhány óra várakozás Madridban. Vasárnap délelőtt a Plaza Mayoron: egy cortadót, azaz kávét kis tejjel kérek, amit kubai menekült szolgál fel az egyik teraszon. Néhány méterrel odébb a járdaszegélyen szalmakalapos fiatalember ül, argentin tangókat énekel, gitárkísérettel: „Mi Buenos Aires querido”. A 6-os metróvonal állomásán pedig három perui ad elő Andok menti dalokat. Az üzletekben az árakat az euró mellett egyelőre még pesetában is feltüntetik.

Zugarramurdi, 2002. október