Barangolás a spanyol fővárosban

Ez pedig mindenekelőtt annak köszönhető, hogy Madrid 655 m-re van a tenger szintje fölött, így Európa legmagasabban fekvő fővárosa. Ezen kívül észak és északnyugat felől a sokáig hó fedte Sierrade Guadarrama és a Sierra de Gredos hegyláncai határolják, és javítják az éghajlatát.

A belváros felé tartva idegenvezetőnk megismertet az ország és a főváros történelmével, amiből megtudjuk, hogy a félsziget őslakói az ibérek voltak, majd a föníciaiak, a görögök, később rövid időre a karthágóiak, majd i. e. 206-ban a rómaiak foglalják el, és mintegy félezer évig uralják a félsziget jelentős részét. A Római Birodalom bukása után megjelennek a nyugati gótok, s az említett népcsoportok összeolvadásából a VII. és VIII. század folyamán kialakul a spanyol nép és nyelv.

Közben alig vesszük észre, máris a főváros legforgalmasabb központjában, a Puerta del Sol téren találjuk magunkat. Itt helyezték el azt a bizonyos nulla kilométerkövet, ahonnan a spanyolországi útvonalak hosszát hivatalosan számítják, s amelyet két szökőkút, egy mackószobor – mely benne van a város címerében – tesz kedvessé egyéb, jelentős műemlék híján. Néhány szállodán és bankon kívül itt található a főváros legnagyobb önkiszolgáló büféje, ahol aztán, kedvező árai révén jól befalatozunk. Egyébként innen indulunk tovább a főváros legszélesebb, legforgalmasabb, s egyben leghosszabb útján, az Alcalán, ahol többek között alkalmunk adódik a Szépművészeti Múzeum, főként spanyol (Goya, Zurbaran stb.) mesterek műveiből álló gyűjteményét, valamint a San Joé-műemléktemplomot megcsodálni. Innen aztán rövidesen eljutunk a világ egyik leghíresebb, legrégibb és legismertebb képgyűjteményével rendelkező Prado Múzeumba, melynek termeiben több mint 3000 festményt, köztük Velazquez-, Tiziano-, Tintoretto-, Goya-, Greco-, Murillo-, Bruegel-, Dürer-, Rafaello-, Veronese-, Rubens-művet tekinthettünk meg.

A késő gótikus stílusban emelt Szent Jeromos-templomból a városligetként emlegetett, mintegy 145 hektár területű Retiro-parkba vonulunk, ahol több szökőkút, szobor, oszlopsor, kiállítási csarnok szépsége ejt bámulatba, és ahol a kiadók éppen ottlétünkkor rendezték meg az évi könyvvásárt. Természetesen elzarándokoltunk Madrid legnagyobb Magángyűjteményébe a Lazaro Galdiano Múzeumba is, melyet – Anglián kívül – az angol festők legnagyobb gyűjteményeként tartanak számon a világon.

Ugyancsak nagy élményt jelent a köztereken álló szobrok, szoborcsoportok látványa, mint például a Kolumbusz-emlékmű, a Goya-, a Velazquez- és a Murillo-szobor, a Cervantes-emlékmű, míg a 400 templom közül a már említetteken kívül Szent Miklós, Szent Pál és Szent Ferenc temploma, a kettős tornyú klasszicista Miasszonyunk-székesegyház megtekintése buzdít áhítatos elmélkedésre. A palotákkal körülvett Plaza Mayor tér, mely egykor lovagi játékok, kivégzések, bikaviadalok, szentté avatások, eretnekégetések és más „attrakciók” színhelye volt, napjainkban a madridiak és a turisták paradicsoma.

Ha már itt vagyunk, ellátogatunk a Madridtól északnyugatra fekvő Escorialba és az Elesettek völgyébe. Az előbbi oly lenyűgözően hatalmas és szép épületegyüttes, ahol kolostor, templom, kripta, valamint a királyi rezidencia kapott helyet, s amelyet a világ nyolcadik csodájaként emlegetnek, hogy szinte lehetetlen leírni azt a hatást, amit az épületkolosszus bebarangolása gyakorol az emberre. Az utóbbi pedig a polgárháborúban elesett egymillió spanyol emlékére állított, mintegy 150 m magas és 180 000 tonnás kereszt, az alatta levő sziklába vágott hatalmas, 375 m hosszú bazilikával.

Innen dél felé haladva tovább utazunk az ország egykori fővárosába, a magas sziklahátakra épült és a Tajo folyóval három oldalról körülvett, műalkotásokban gazdag, ezért nemzeti műemlékké nyilvánított egykori fővárosba, Toledóba, ahol a spanyol katolikus egyház prímása napjainkban is székel. Itt mindenekelőtt elzarándokolunk a város szimbólumaként emlegetett hatalmas öthajós gótikus székesegyházba, melynek legfőbb ékessége a gazdagon aranyozott főoltár, valamint az oldalkápolnákban elhelyezett képtárak Goya, El Greco és más hírességek alkotásaival, a kincstár, a szentségház és több műgyűjtemény. Ezen túlmenően a város mintegy negyven temploma közül sokban láthattunk csodálatos El Greco-festményeket, hiszen a mester művészetének csúcspontján s egészen haláláig itt élt és alkotott.

Az említetteken kívül természetesen alkalmunk adódott megcsodálni még számos műemléket, megízlelni több ételkülönlegességet, köztük a fogolypörköltet, a töltött omlettet, a toledói, azaz eredeti marcipánt. És megtapasztalhattuk az ottani emberek udvariasságát, kedvességét, nagyvonalúságát.