Balos eszmék és populizmus Latin-Amerikában

Hugo Chávez, Venezuela elnöke szórja Latin-Amerikára az olajdollárokat „a bőség szarujából”, Venezuela gazdag olajkészleteiből – jól példázva a földrészen terjedő populizmus és baloldali eszmék összefonódását. Odahaza és más latin-amerikai országokban egyaránt klinikákat építtet szegény betegek ingyenes ápolására, tetemes állami támogatásokat juttat szegény családok gyermekeinek taníttatására. Venezuela olcsó olajat szállít Kubába, segélyeket juttat el Argentínába, Bolíviába, Paraguayba és Uruguayba, és felkarolni készül Haitit is.

A venezuelai elnök azzal magyarázza kormányának bőkezű adakozását, hogy mérsékelni akarja a szociális egyenlőtlenségeket a déli féltekén. Ellenfelei szerint viszont inkább az a célja ezekkel az adományokkal, hogy növelje politikai befolyását a térség országaiban.

„Mindennek elsősorban politikai oka van. A kormány arra használja fel az olajjövedelmek egy részét, hogy híveket szerezzen magának az egész kontinensen” – véli Alejandro Grisanti venezuelai ellenzéki közgazdász.

Chávezzel nem rokonszenvező megfigyelők szerint különösen világosan megmutatkoznak a venezuelai vezető hátsó szándékai a nicaraguai és az ecuadori választásokkal kapcsolatos magatartásában. Ecuadorba, ahol októberben lesznek választások, 600 ezer dollár értékben szállíttatott humanitárius segélyt.

Ellenfelei szerint Chávez mindent megtesz két fontos regionális kereskedelmi, gazdasági tömb felbomlasztásáért. „Fel akarja robbantani” a Bolíviát, Ecuadort, Kolumbiát és Perut átfogó Andok Közösségét (CAN), továbbá a Brazíliát, Argentínát, Uruguayt és Paraguayt tömörítő Mercosurt. Ha ez nem megy, legalább annyira fel szeretné lazítani mindkettőt, hogy a tagállamok egy nagyobb összefogásra áhítozzanak. Fő célja, hogy politikailag és gazdaságilag leválassza Dél-Amerikát az USA-ról – hangoztatják bírálói. A CAN-t Chávez már többször is halottnak nyilvánította, a Mercosurról pedig azt mondta: „Ha egyszer halálos beteg, hát hagyni kell meghalni.” Azzal próbál híveket szerezni egy, a vezetése alatt szerveződő nagyobb latin-amerikai összefogás gondolatának, hogy felajánlotta egy roppant gázvezeték megépítését, amelyen keresztül Venezuela kedvezményes áron látná el földgázzal Dél-Amerika csaknem minden országát. Chávez nem is rejti véka alá, hogy nem gazdasági, hanem politikai megfontolások vezérlik ebben az elképzelésében. A gázvezetékprojekt még csak a megvalósíthatósági tanulmányok szakaszában tart, de már nehézségekbe ütközik. Furcsa módon éppen Chávez egyik legszorosabb szövetségese, az Evo Morales vezette Bolívia jelenti az első nagy akadályt. Chávez úgy képzelte, hogy La Pazt is feltétlenül bevonják a terv megvalósításába, hiszen Bolívia rendelkezik a földrész második legnagyobb földgázkészletével. A bolíviai kormány azonban éppen mostanában próbál magasabb árat kicsikarni szomszédaitól az általa szállított földgázért. Esze ágában sincs kedvezményes áron elkótyavetyélni az ország földgázkincsét, hiszen a koldusszegény országnak fejlesztésekre van szüksége, és mi másból teremthetné elő ehhez az eszközöket, ha nem ebből a természeti kincséből.

Sokszínű baloldali ideológia

Miközben mindenki balratolódást érzékel, sokan figyelmeztetnek, hogy a baloldali jelző meglehetősen különböző politikai irányzatokat takar. E megkülönböztetés szerint egyes baloldaliak – mint Lula da Silva brazil elnök, a chilei Bachelet, a Costa Rica-i Oscar Arias és az uruguayi Tabaré Vázquez – mérsékelt, szociáldemokrata jellegű politikát folytatnak, míg Chávez, továbbá Néstor Kirchner argentin elnök, Lopez Obrador, a mexikói elnökválasztás egyik esélyese és Morales bolíviai elnök bizonyos egyéni sajátosságokkal ugyan, de mind a latin-amerikai populizmus hagyományának folytatói. A populisták inkább a tömegek mozgósítására építenek, mint a parlamenti meggyőzésre, más pártokkal való egyezkedésre. Közvetlenül fordulnak azokhoz a tömegekhez, amelyeknek a támogatására számítanak, és amelyeknek szószólójaként, védelmezőjeként lépnek fel, többre tartva „a közvetlen tömegkapcsolatot”, mint egy szervezett párt támogatását.

Közös vonás a populista vezetők gazdaság- és társadalompolitikájában a növekedés hajszolása és a jövedelmek újraelosztására való törekvés, miközben figyelmen kívül hagyják az inflációt, az állami eladósodást és más kockázatokat. Jellemző törekvésük az állam gazdasági szerepének növelése, az erőltetett iparfejlesztés és a szociális juttatások rendszerének kiépítése is.

Elemzők gyakran szembeállítják Chávez populizmusát Brazília szintén baloldali, de másként baloldali elnökének óvatos pragmatizmusával. Lula da Silva előnyben részesíti a lassú, fokozatos növekedést. Nem költekezik, mint Chávez, sőt legalábbis elnöki időszakának kezdetén inkább megszorításokat alkalmazott, hogy vissza tudja fizetni az állam adósságait. Sokak szerint Lula kormánya katasztrófától mentette meg az országot: sikerült meggyőznie a piacokat, hogy Brazília megbízható adós. A növekedés mérsékelt volt Lula elnökségének éveiben (átlagosan évi 2,6%), de az árstabilitás, az infláció alacsony szinten tartása lehetővé teszi a vállalkozók számára, hogy hosszú távra tervezzenek. Ennek köszönhetően Lula 2003-as hatalomra jutásától 2005 végéig 3,5 millió új munkahely jött létre. A brazil elnök gazdaságfilozófiája szerint az oktatás fejlesztésére kell építeni az ország jövőjét, illetve ösztönözni kell a befektetéseket a legkorszerűbb tudományos ismereteket és technológiákat alkalmazó ágazatokba.

A 2003 januárjában elnökké választott volt szakszervezeti vezető, a neoliberális gazdaságpolitikát élesen elítélő Dolgozók Pártjának volt vezetője szereti azt hirdetni magáról, hogy kettős sikert ért el államfőként, mert sikerült párosítania a gazdasági stabilitást a szegénység mérséklésével. Rögtön hivatalba lépésekor közzétette szegénység elleni programját. A Fundacao Getúlio Vargas nevű gazdaságkutató intézet szerint a Lula elnökké válását követő évben (2004-ben) több mint 2%-kal (27,3%-ról 25,1%-ra) csökkent a szegénységi küszöb alatt élők aránya a brazil társadalomban. Ma kisebb a társadalmi egyenlőtlenség Brazíliában, mint az utóbbi harminc évben bármikor. Külpolitikájában köztes álláspontot foglal el a brazil elnök: igyekszik jóban lenni Chávezzel is és Bush amerikai elnökkel is.

Elismert sikerei ellenére Lula korántsem lehet bizonyos újraválasztásában. Népszerű ugyan a szegény rétegek körében, saját pártjának balszárnya mégis sokszor támadja, mert lagymatagnak tartja a dolgozók érdekeinek képviseletében. Ráadásul két tűz közé is került, mert a középosztály és az annál felsőbb társadalmi rétegek nem szűnő gyanakvással figyelik a munkás származású államfő tevékenységét.