Semmi kedve válaszolni. Már egy hete minden este megakad a szeme az üzeneten. Valami visszatartja attól, hogy törölje. Válaszolni sem akar. Továbbkattant az egérrel.
Már tizenkilenc éve annak, hogy itt él. Nem, nem szerelemházasság volt, ezt barái körben ő maga is hangoztatta.
Az üzenet
Már tizenkilenc éve annak, hogy itt él. Nem, nem szerelemházasság volt, ezt barái körben ő maga is hangoztatta. Friss diplomásként ki akart kerülni külföldre. Az osztrák férfi jóval idősebb volt, de szimpatikus. Beleszeretni azonban nem tudott. A férjének az első házasságából volt egy felnőtt fia, aki természetes módon vette tudomásul apja döntését.
Előtte van az üzenet a világhálón. Nem, semmi esetre sem válaszol. Most még nem. Vagy egyáltalán nem. Mivel dicsekedjen? A németet teljesen elsajátította. Férje jól menő üdülőközpontot működtetett. Sokat segített neki. Nyáron is gyepsípályát működtettek. Külföldre is gyakran jártak – Nyugatra. Haza ritkán látogatott, a férje nem szeretett odamenni. Ki nem állhatta a rázós utakat, a szürkeséget. (Újból és újból elolvasta az üzenetet. „Jelentkezz!”, plusz telefonszám, az e-mail cím is mellékelve.) Osztálytársával kétszer találkozott, amióta kint él. Egyszer még a bársonyos előtt egy vagy két évvel, majd valamikor kilencvenben. Barátnője is férjhez ment, már akkor két szép gyereke volt, fiú, lány. Szerelemházasságból. (Mi legyen az üzenettel?) Az ő házassága viszont tönkrement. Tizenhét év után. Kevésnek tartotta a mindennapokat, többre vágyott. Új, osztrák diplomát szerzett, s ez még inkább eltávolította férjétől, aki beletörődve vette tudomásul felesége intellektuális fölényét, valamint azt, hogy ez pontot tesz házasságuk végére. (Az üzenet.) Sorsának alakulásáról a barátnője is tud, hiszen nemrég találkozott otthon maradt nővérével, aki elmondta neki. Tőle kapta az e-mail címét. Most vegye fel a kapcsolatot az immár ötgyermekes és még mindig boldog házasságban élő barátnővel? Élje bele magát az ő helyzetébe, és sajnáltassa magát? Vagy mindenhez vágjon jó képet? Mímelje azt, hogy ő így boldog?
Mindig valami olyasmit keresett, ami hiányzik, ami az életéből kimaradt. Igazából maga sem tudta megfogalmazni, mi az. Közelebb akart kerülni a természethez. Vegetáriánus lett, egészen lefogyott. A keleti misztika is vonzotta. Teljesen egyedül elment a hegyekbe, ahol naponta órák hosszat meditált. Új szociológusi diplomáját karitatív szervezetek szolgálatában kamatoztatja.
Egy hete érkezett haza, s amint a számítógépet bekapcsolta, az internetre kattintva nemsokára szemébe ötlött az üzenet. Ha válaszol, elindul valami, aminek találkozás lesz a vége. Nem akarja. Nem jó mások boldogságát látni, ha mi nem vagyunk boldogok.
Tétova mozdulattal, de erélyes kattantással a virtuális szemétbe dobta az üzenetet. S vele talán az újabb változtatás utáni vágyát is.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.