Az új típusú koronavírus okozta világjárvány pozitív mellékhatásairól

Igazolódik: több dolog megoldható észszerűbben, egyszerűbben is, mint ahogy azt előtte egyesek hangoztatták, ránk erőltették. Immár tagadhatatlan: a természetkárosításért nem elsősorban a fogyasztók okolandók, sokkal inkább a fő iparágak, a nagyban tevékenykedők a felelősek. Jöjjenek példák, elgondolkodtatni kívánó kérdések, megfontolandó felvetések.

Miután kevés repülőgép szállhatott fel, számtalan gyár működését leállították, helyenként hamar javult a levegőminőség – érthető, hisz csökkent a légszennyező anyagok, üvegházhatású gázok légköri koncentrációja. Kínában a visszafogottabb szénfelhasználás miatt 18%-kal csökkent a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége, elkerülték 250 millió tonnányi levegőbe juttatását (forrás: CarbonBrief). De az összes állam sok nagy gyára leállása sem elhanyagolható. Rég látott kékségben ragyog az ég Indiában. Az Európai Űrügynökség légszennyezést mérő Sentinel-5 műholdja képei bizonyítják, lévén Olaszországban sem okádják naphosszat a füstöt a gyárak, mérséklődött a nitrogén-oxidkibocsátás, jelentősen tisztul a levegő. Mindenféle járműből kevesebb pöfög világszerte, „hiányuk” is hozzájárul a levegő tisztulásához. Ha mindig kevesebb járná a légteret, utakat, vizeket, hosszabb távon még tisztábbá válhatna a légkör. A jobb levegő emberek milliói számára kitolhatná a megérhető életkort. Szép álom – mert az ipar újraindulásával ismét nőni fog a légszennyezés. Ám a valamelyest tisztább levegő jövőképe mégsem teljesen kivitelezhetetlen. Ne feledjük, a végeredménybe minden hasznos tett beleszámít: a nagyok felelős cselekedetei, észszerű vásárlóifogyasztói hozzáállás. Alighanem feleslegesen sok a nem létszükséglet miatt mozgó jármű. Hogy óriási gondokat okozna, ha nagyszámú termék nem jutna el a Föld egyik pontjáról a másikra? Nem vonható kétségbe, sokféle készterméket, alapanyagot korunk folyvást növekvő igényei kielégítése miatt muszáj szállítani ide-oda. De igenis vannak feleslegesen országhatárokon, földrészeken át szállított áruk – csak az ezekből gazdagodóknak elképesztő mértékű pénzkiesést jelentene, ha nem terjeszthetnékárulhatnák cikkeiket szerte e világon. Valóban mindenkinek kell minden? Például, a bolygó bármely pontján élőknek évezredekig – sem kívánalmuknak, sem egészségük szempontjából szervezetüknek – nem hiányzott sok olyan termény, amely ma szinte bárhol megvehető. Csupán az miatt nyilvánvalóan nem élt szegényesebb életet egy néhány száz évvel ezelőtti közép-európai földműves, ha nem ehetett mondjuk duriánt (a világ legbüdösebb gyümölcse Szlovákiában is beszerezhető, drágán, és a hosszú utaztatás miatt természetszennyezés árán).

Miután az országok többségét elérte a járvány, több politikus hajlandó lett videókonferencia-tárgyalásokra. Akaratlanul is óvták a légkört. Alig utaztak, tárgyalni mégis tudtak. Lám, a módszer működőképes (más lapra tartozik, hogy megegyeztek-e bármiben), nem kell okvetlenül külföldre utazgatni hivatalosan néha úgyis mindössze félórás négyszemközti megbeszélésekre. Ennek nyomán korántsem mellékes pozitívum lett, hogy a világon kevesebb várost vertek szét a politikusok döntései ellen tüntetők. Ha a Föld összes politikusa, éppígy az üzleti élet minden tehetős tárgyalója példamutató akarna lenni (?), a járvány lecsengése után jeleskedhetnének a videókonferencia mindenkori alkalmazásában, amivel személy szerint ők maguk is rengeteg káros anyag légtérbe eregetésétől mentesíthetnék a környezetet. Utóbbi évtizedekben a hivatalok, és sok szolgáltató is megkövetelte a személyes megjelenést minden aprócseprő esetben. Egyik helyről másikra, irodából irodába küldözgettek, ahol újabb sorakozás-várakozás jutott osztályrészül az ügyét-baját elintézni akaró állampolgárnak. Én is jártam úgy lakhelyem egyik hivatala közös légterű ügyfélfogadó helyiségében, hogy egyik ablaknál a papírom látva azt mondták, menjek át egy másikhoz, mondtam, ott nincs senki, erre ő, mindjárt lesz, átmentem, és lett, ugyanaz az unott arcú hivatalnok jött át, pecsételt egyet, majd azt mondta, fáradjak vissza. Ekkor mondtam, állj, ott is, itt is maga, engem meg küldözget, térjen észhez. A jelen helyzetben számos helyen több ügytípus megkérdezhető, megbeszélhető, elintézhető telefonon és/vagy elektronikus levélben. És minő meglepetés, így is hivatalosan bejelentettnek, elintézettnek minősülnek. A vírusjárvány végét követően miért ne lehetne ugyanígy folytatni? A fiatal szülők egy része – ráfogva az időhiányra és arra, fáradt – az elmúlt években nem volt hajlandó főzni (bizony, a hajlandóság hiányzik, hiszen, gondoljon vissza a mai felnőtt a gyerekkorára, évtizedekkel ezelőtt is sok anyuka dolgozott, ezért este hat-hét óra után, munkanapjukat ledolgozva álltak neki főzni, és nem hallottuk tőlük, hogy jaj, fáradt vagyok, nincs kedvem főzni). Egyes mai gyerekek élete szegényesebb annak hiányában, hogy nem kapják meg anyukájuk főztje ízeit. 2020ban, a hetekig tartó kényszerotthonlét lehetőséget teremtett, hogy a mostanság pár éves gyerkőcök is anyukájuk szájíze révén éljék meg életük első, nem mellékesen tán egészségesebb étekélményeit. Felnőttként meg, semmi csoda, otthon is lehet kávézni.

Lehet másként is. Csak más szemléletmód kell. És akarás. Úgy tűnik, van remény, üzletekben mostanság tapasztalható az illemtudás, a fegyelmezettség elszaporodása (lehet, az ember inkább saját félelme miatt figyel másokra is, de a végeredmény szempontjából ez nem számít).

Minden helyzetben helyénvaló és kifizetődő lenne mindenki másra is gondolni. Meg a jövőre, saját és utódaink tisztább, egyszerűbb, boldogabb jövőjére.