Az öngyilkos merényletet nem ma találták fel

A beszláni iskola tanulói, tanárai és a tanévnyitást ünneplő szülők, vendégek tömeges legyilkolása talán minden eddigi merénylet szörnyűségét felülmúlta. És alig telik el nap anélkül, hogy valahonnan ne érkezne újabb megdöbbentő hír arról: öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, az éppen környezetében lévőkkel együtt. A döbbenetet még fokozza, amikor kiderül, hogy a fanatikus merénylő egy szép, művelt, netán jogvégzett fiatal nő, aki előzőleg még videoszalagon is rögzítette borzalmas tettének tervét és indítékait.

Vajon csak mai korunk rettentő „divatja” az önpusztító merénylet? Ami a robbanóanyagok ilyen célú használatát illeti, az valóban csak a legújabb korra jellemző, ám másféle öngyilkos merénylők már a régmúltból is ismertek.

Az első, akinek tettét a bibliában is megtaláljuk, Sámson volt. Mintegy 2500 évvel ezelőtt, a mai Gáza közelében élt a roppant erejű férfi, aki a Krétáról hazájába beszivárgó, gyűlölt filiszteusokat százával öldöste le. Ám vesztére beleszeretett a közéjük való Delilahba, aki kiszedte a férfiból, hogy legendás ereje a hajában rejlik. Ezért éjszaka lekopaszította, s az így erőtlenné tett Sámsont a filiszteusok megvakították, elfogták és egy taposómalom hajtására kényszerítették. Ám közben újra nőtt a haja meg az ereje, s amikor egy mulatságon gúnyolták vakságáért, kirántotta az épület fő tartóoszlopát, így a mulatozók seregével együtt ő is a romok alatt lelte halálát. Olyan merénylők, akik életük árán is nekirontottak gyűlölt ellenségüknek, minden korban voltak. A népirtás is ősrégi jelenség: sajnos még napjainkban is gyakorlat, de a gyilkolók nagyon is vigyáznak a saját életükre. Zsarolási technika mindmáig a túszszedés is. A végvári időkben a túszoknak megvolt a birtokuktól-rangjuktól függően alakuló árfolyamuk.

Azok viszont, akik a magukra kötött kézigránátköteggel az ellenséges tankok elé feküdtek, inkább hősök, mint merénylők. Csakúgy, mint a II. világháborúban vallási-fanatikus japán önkéntesekből toborzott repülőalakulatok pilótái, akik bombával terhelt vadászgépükkel, később pedig egy bombázó által a cél közelébe szállított egyszerű, motor nélküli, de bombával terhelt siklógépükkel zuhantak az amerikai flotta hajóira.

A mai értelemben vett öngyilkos merénylet a múlt századtól vált gyakorivá, amikor már rendelkezésre álltak a korszerű robbanóanyagok és robbantó eszközök, valamint a merénylőt rejtetten, váratlanul és gyorsan a célhoz juttató járművek. Ez a merénylet egy nagyon fontos elemében, az önpusztulás vállalásában tér el alapvetően az egyszerű merénylettől, amikor a merénylő gondosan távol marad a tett helyszínétől, a robbanóanyagot távirányítással, vagy időzítővel robbantja fel. Gyakorivá váló példáit az egyiptomi–izraeli háború után jegyezték fel, amikor a váratlanul győztes Izrael elfoglalta Szíriától a Golan-fennsíkot, Egyiptomtól a gázai-partsávot, Jordániától pedig a Jordántól nyugatra fekvő Ciszjordániát. Az ott élő arabok, palesztinok az azóta dúló szent háború hatásos eszközeként alkalmazták és alkalmazzák ma is – közfelháborodásra – a gyalogos vagy járműves öngyilkos merényleteket.

Korábban a repülőgépet önmagukkal együtt felrobbantó, vagy ilyen cselekedettel fenyegető terroristák keltették fel leginkább a figyelmet. ĺgy bizonyára meglepően hangzik a tény: az első öngyilkos géprobbantókat nem politikai-vallási fanatizmusuk inspirálta, hanem az, hogy csődbe ment vállalkozásuk következményeitől legalább a családjukat mentesítsék!

Nagy összegű biztosításokat kötöttek, majd egy gépre szállva felrobbantották a magukkal vitt bombát, no meg a gépet és az azon utazókat. ĺgy családjuk megkapta az öngyilkosságért különben nem járó biztosítást. Más kérdés, hogy a biztosítók rendszerint rájöttek a „merénylet” valódi okára, s ma már a biztosítások nagy többsége terrortámadások következményeire nem érvényes.

Nem kevésbé volt döbbenetes David Burke 1987 decemberi tette sem. Miután elbocsátották a PSA légitársaságtól, vett egy jegyet arra a gépre, amelyen a személyzeti főnök is utazott. Repülés közben aztán elővette a gépre fölcsempészett revolverét, üzenetet hagyott a vizsgálóknak, majd lelőtte a főnököt, a pilótákat és a géppel meg az utasokkal együtt ő is a halálba zuhant.

A hetvenes évektől szinte divat lett a repülőgépek elleni merénylet. Az esetek zömében főszerepet játszik a fanatikus vallásos vakhit, ami ellen a védekezést nehezebb megszervezni, mint a merénylőknek még kifinomultabb módszereket kitalálni. 1985-ben kilencszer támadtak a levegőben lévő gépeken, nyolcszor ejtettek túszokat a repülőtereken, s huszonnyolc gépeltérítést jegyeztek föl a statisztikusok. Volt köztük, amelyért tucatnyi szervezet is vállalta a felelősséget. Ám századunk elejére a hatékonyabb ellenőrzéseknek köszönhetően csökkentek az ilyen merényletek.

De azért augusztusban szinte egy időben két orosz utasszállító gépet is felrobbantottak a csecsen fekete özvegyek, a férjük halála után öngyilkos merényletre vállalkozó, s tettükért azonnal a Paradicsomba jutást remélő mohamedán asszonyok. A repülőgépes öngyilkos merényletek legtragikusabb esetéről, a több merénylő által középületeknek vezetett három amerikai gép 2001. szeptember 11-i, New York-i, illetve washingtoni katasztrófájáról pedig éppen ezekben a napokban emlékezik meg a világ.