Az oklahomai merényletet 20 éve követték el

1995. április 19-én reggel egy kisteherautó parkolt le az Oklahoma City központjában álló Alfred P. Murrah szövetségi irodaház bejáratánál. A kocsiból egy férfi szállt ki, bezárta az ajtót és elment. Nem sokkal később, 9 óra 2 perckor a több mint ezer kilogramm házilagos készítésű, műtrágyából és fűtőolajból összeállított robbanóanyaggal megrakott autó felrobbant. A detonáció valósággal letépte a nyolcemeletes épület északi oldalát, a romok alól 168 halottat emeltek ki, köztük 19 kisgyermeket, mert az épületben óvoda is működött. A merényletben 680 ember sérült meg, 324 közeli épület szenvedett maradandó károsodást, az anyagi kárt 652 millió dollárra becsülték. A mai napig ez az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb, amerikai állampolgárok által elkövetett merénylete, ennél több áldozatot csak az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet 2001. szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadása követelt.

Bár a merénylettel először "közel-keleti kinézetű" férfiakat gyanúsítottak, a szemtanúk leírása alapján kiderült, hogy tősgyökeres fehér amerikaiak voltak a tettesek. A hatóságok április 21-én a 27 éves Timothy McVeigh-t nevezték meg fő gyanúsítottként, mint kiderült, őt a robbanás után néhány órával egy közlekedési kihágás és tiltott fegyverviselés miatt már őrizetbe vették. Még aznap feladta magát tettestársa, Terry Nichols, mindkettejüket egy szélsőséges jobboldali túlélőcsoport tagjaként azonosították. A hatóságok látókörébe került a merénylet tervéről tudó Michael Fortier, McViegh régi barátja is, aki vádalku keretében két társa ellen tanúskodott. Augusztus 10-én mindhármuk ellen vádat emeltek: McVeigh ellen a merénylet kitervelése és végrehajtása, Nichols ellen a bomba elkészítése, Fortier ellen a hatóság értesítésének elmulasztása miatt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"184951","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"330"}}]]

Az 1968-ban született Timothy McVeigh kamaszkorától megszállottan gyakorolta a túlélőtechnikákat a gyűlölt Szovjetunió Amerika elleni támadására készülve, és húszévesen katonai szolgálatra jelentkezett. Harcolt az Öbölháborúban (1991. január 16-február 28.), többször kitüntették, de miután kommandósnak nem felelt meg, az év őszén leszerelt. A seregben barátkozott össze a hasonlóan szélsőséges nézeteket valló Nicholsszal, aki vele egy időben hagyta ott a szolgálatot. A Szovjetunió felbomlása után haragjuk egyre inkább a "mindenkit elnyomó" szövetségi kormányzat ellen fordult.

A végső lökést az 1993. április 19-én a magát a texasi Wacóban elbarikádozó, illegális fegyverek birtoklásával vádolt Koresh-szekta ellen indított, 76 szektatag halálával végződött FBI-támadás adta számukra. McVeigh "a megtorlás" célpontjaként az oklahomai Alfred P. Murrah szövetségi épületet szemelte ki, ahol szövetségi szervezetek, köztük a kábítószer-ellenes ügynökség, az FBI és az alkohol-, dohány- és lőfegyveriroda (ATF) helyi szervei működtek. A robbantást percre pontosan a wacói akció második évfordulójára időzítette.

A robbantók perének előkészítése során az FBI a Kennedy-gyilkosság óta a legnagyobb erőket mozgósította, 28 ezer kihallgatást folytatott le, több mint három tonna bizonyítékot gyűjtött össze, egymilliárd információt ellenőriztek le. Az elsőrendű vádlott Timothy McVeigh-t 1997. június 2-án mind a 11 vádpontban bűnösnek találták. A tett elkövetését elismerte, de megbánást nem tanúsított, az utolsó szó jogán nem mondott semmit. Augusztus 14-én halálra ítélték, 38 év után ő volt az első szövetségi elítélt, akit a legsúlyosabb büntetéssel sújtottak. McVeigh nem kért kegyelmet, s 2001. június 11-én méreginjekcióval kivégezték.

A másodrendű vádlott Terry Nicholst a szövetségi bíróság 1997. december 23-án mondta ki bűnösnek terrorcselekmény végrehajtására szőtt bűnszövetkezés, a merényletben meghalt nyolc rendőr halála miatt gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában. 1998. június 4-én életfogytiglani börtönre ítélték a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. 2004-ben egy újabb perben a többi áldozat halálért is felelősségre vonták, és 161 rendbéli emberölés vádjával ismét életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"184952","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A vádalkut kötött Michael Fortier-t 1998-ban a hatóság figyelmeztetésének elmulasztása miatt 12 év börtönre ítélték, 2007-ben szabadlábra helyezték, és beléptették a tanúvédelmi programba.

A romba dőlt Alfred P. Murrah szövetségi irodaházat egy hónappal a merénylet után biztonsági okokból teljesen lerombolták, helyén 2000-ben emlékparkot és múzeumot nyitottak. A parkban az épület kilenc szintjére utaló kilenc sorban elrendezett 168 üres szék a kioltott életeket jelképezi.