Az oklahomai merényletet 20 éve követték el
2015. április 17. 18:59

1995. április 19-én reggel egy kisteherautó parkolt le az Oklahoma City központjában álló Alfred P. Murrah szövetségi irodaház bejáratánál. A kocsiból egy férfi szállt ki, bezárta az ajtót és elment. Nem sokkal később, 9 óra 2 perckor a több mint ezer kilogramm házilagos készítésű, műtrágyából és fűtőolajból összeállított robbanóanyaggal megrakott autó felrobbant. A detonáció valósággal letépte a nyolcemeletes épület északi oldalát, a romok alól 168 halottat emeltek ki, köztük 19 kisgyermeket, mert az épületben óvoda is működött. A merényletben 680 ember sérült meg, 324 közeli épület szenvedett maradandó károsodást, az anyagi kárt 652 millió dollárra becsülték. A mai napig ez az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb, amerikai állampolgárok által elkövetett merénylete, ennél több áldozatot csak az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet 2001. szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadása követelt.
Bár a merénylettel először "közel-keleti kinézetű" férfiakat gyanúsítottak, a szemtanúk leírása alapján kiderült, hogy tősgyökeres fehér amerikaiak voltak a tettesek. A hatóságok április 21-én a 27 éves Timothy McVeigh-t nevezték meg fő gyanúsítottként, mint kiderült, őt a robbanás után néhány órával egy közlekedési kihágás és tiltott fegyverviselés miatt már őrizetbe vették. Még aznap feladta magát tettestársa, Terry Nichols, mindkettejüket egy szélsőséges jobboldali túlélőcsoport tagjaként azonosították. A hatóságok látókörébe került a merénylet tervéről tudó Michael Fortier, McViegh régi barátja is, aki vádalku keretében két társa ellen tanúskodott. Augusztus 10-én mindhármuk ellen vádat emeltek: McVeigh ellen a merénylet kitervelése és végrehajtása, Nichols ellen a bomba elkészítése, Fortier ellen a hatóság értesítésének elmulasztása miatt.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"184951","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"330"}}]]
Az 1968-ban született Timothy McVeigh kamaszkorától megszállottan gyakorolta a túlélőtechnikákat a gyűlölt Szovjetunió Amerika elleni támadására készülve, és húszévesen katonai szolgálatra jelentkezett. Harcolt az Öbölháborúban (1991. január 16-február 28.), többször kitüntették, de miután kommandósnak nem felelt meg, az év őszén leszerelt. A seregben barátkozott össze a hasonlóan szélsőséges nézeteket valló Nicholsszal, aki vele egy időben hagyta ott a szolgálatot. A Szovjetunió felbomlása után haragjuk egyre inkább a "mindenkit elnyomó" szövetségi kormányzat ellen fordult.
A végső lökést az 1993. április 19-én a magát a texasi Wacóban elbarikádozó, illegális fegyverek birtoklásával vádolt Koresh-szekta ellen indított, 76 szektatag halálával végződött FBI-támadás adta számukra. McVeigh "a megtorlás" célpontjaként az oklahomai Alfred P. Murrah szövetségi épületet szemelte ki, ahol szövetségi szervezetek, köztük a kábítószer-ellenes ügynökség, az FBI és az alkohol-, dohány- és lőfegyveriroda (ATF) helyi szervei működtek. A robbantást percre pontosan a wacói akció második évfordulójára időzítette.
A robbantók perének előkészítése során az FBI a Kennedy-gyilkosság óta a legnagyobb erőket mozgósította, 28 ezer kihallgatást folytatott le, több mint három tonna bizonyítékot gyűjtött össze, egymilliárd információt ellenőriztek le. Az elsőrendű vádlott Timothy McVeigh-t 1997. június 2-án mind a 11 vádpontban bűnösnek találták. A tett elkövetését elismerte, de megbánást nem tanúsított, az utolsó szó jogán nem mondott semmit. Augusztus 14-én halálra ítélték, 38 év után ő volt az első szövetségi elítélt, akit a legsúlyosabb büntetéssel sújtottak. McVeigh nem kért kegyelmet, s 2001. június 11-én méreginjekcióval kivégezték.
A másodrendű vádlott Terry Nicholst a szövetségi bíróság 1997. december 23-án mondta ki bűnösnek terrorcselekmény végrehajtására szőtt bűnszövetkezés, a merényletben meghalt nyolc rendőr halála miatt gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában. 1998. június 4-én életfogytiglani börtönre ítélték a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. 2004-ben egy újabb perben a többi áldozat halálért is felelősségre vonták, és 161 rendbéli emberölés vádjával ismét életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"184952","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
A vádalkut kötött Michael Fortier-t 1998-ban a hatóság figyelmeztetésének elmulasztása miatt 12 év börtönre ítélték, 2007-ben szabadlábra helyezték, és beléptették a tanúvédelmi programba.
A romba dőlt Alfred P. Murrah szövetségi irodaházat egy hónappal a merénylet után biztonsági okokból teljesen lerombolták, helyén 2000-ben emlékparkot és múzeumot nyitottak. A parkban az épület kilenc szintjére utaló kilenc sorban elrendezett 168 üres szék a kioltott életeket jelképezi.
Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.
Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.
A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.
Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom