Az eljátszott lehetőség

Ige: „Sisák, Egyiptom királya tehát felvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Úr templomának kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek pajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király.”

(2 Krónika 12, 9–10.)

A közmondás szerint „nem esik messze az alma a fájától”, de mindjárt hozzá is teszi önmagát korrigálandó, hogy „azért néha messzire tud gurulni”. Ezzel indokolva a szülő és gyermek gyakori jellembeli hasonlóságát, esetenkénti nagyon is különböző voltát. Gyermekeinkben büszkén fedezzük föl egy-egy jó tulajdonságunkat, és nem győzünk csodálkozni, ha valami rosszat veszünk észre bennük. Három generáció az, amit az ember többé-kevésbé biztonságosan átlát. A többi már csak elbeszélésekből vagy történelemkönyvekből ismerhető meg.

Ilyen példa értékű lehet számunkra Roboám király esete. Egy nagy dinasztia harmadik tagja ő. Nagyapja volt az a Dávid király, aki bojtárlegényből lett királlyá Isten kiválasztása szerint Saul helyett. Sok küzdelem, bujdosás és háborúk révén erősödött meg hatalma, míg végül egy hatalmas, politikailag rendezett, erős országot hagyott fiára, Salamonra. A legfontosabb vele kapcsolatban mégis az, hogy Isten „szíve szerint való király” volt, aki kereste és követte az Isten parancsolatát, s ha elbukott is, megtalálta az újrakezdés, a bűnbocsánat helyét.

Fia, Salamon a nagy lehetőségek bölcs uralkodója. Ahogy neve is utal rá, ő a békesség királya. Erős országot örökölt, így minden erejét az építkezésre fordíthatta. Palotákat, megerősített városokat, legfőképpen pedig a jeruzsálemi templomot építette. A legfontosabb vele kapcsolatban mégis az, hogy fiatalon, trónra lépésekor „bölcs és engedelmes szívet” kért Istentől, hogy népét jól kormányozhassa. Élete alkonyán mégis engedetlen lett, mert Isten utasítása ellenére több száz „idegen asszonya” a bálványok felé fordította szívét, és az ördögien nagy gazdagság (évente 666 tálentum arany, cca 29 071 kg) is kárára vált.

A fönti igében szereplő Roboám király Salamon legkedvesebb, utódjául kiválasztott fia volt. (Nem az elsőszülött!) Ha visszatekintünk életére, jól kiolvasható belőle, hogy ő volt a kedvenc gyerek, és valószínű, mindent megkapott, amire kedve támadt. Nem olvassuk róla, hogy különösen kereste volna az Isten útját vagy a próféták szavát. Uralkodói bölcsességet sem az Úrtól kért, de még atyjának, Salamonnak a tanácsadóira sem hallgatott, hanem saját kortársainak, cimboráinak a véleményét hallgatta meg. Népének szeretett uralkodója lehetett volna (nevének jelentése: „a nép kiterjedt”), ehelyett a nép döntő többsége elfordult tőle, országa két részre szakadt. Gazdagsága Salamonét meghaladó lehetett volna, ehelyett Sisák fáraó „elvitte az Úr templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt.” A szépen kifényezett sárgaréz megtévesztésig hasonlíthat az aranyra, csak fényét veszti és értéktelen. A fölületes szemlélőt meg lehet téveszteni vele, de hamar kiderül: a gyorsan halványuló ragyogás mögött nem az arany értékállósága van. Roboám pedig iskolapéldája egy mindent megkapó, elkényeztetett, s végül szinte mindent elvesztő generációnak.

Aggódva tekintek a fölnövekvő generáció felé. Nagyapáink a háborúk próbáiban tanult takarékos emberek voltak. Apáink nemzedéke a szerényen, sok munkával építkező és gyarapodó, fiaiknak a sajátjuknál többet hagyni akaró nemzedék. Bárcsak lelki, szellemi és erkölcsi örökségben is oly jól állnának fiaink, mint mobilokban, playstationokban, motorokban. És a bölcsesség sem mindegy, hogy honnan származik.

A szerző református lelkész