Az árvízvédelem

A Duna mindig meghatározó volt Bősre nézve. Hajdanában a folyam főmedre Pozsony alatt Mosonnak tartott, mígnem IV. Béla király – Mária királyné uradalmainak vízmentesítése végett – 1267 körül Gönyűig nagyjából a mai irányába tereltette.

Zsigmond király 1426-ban Somorja város védelmében elzárásokat és töltéseket építtetett. 1830 előtt csak egyszerű töltések védték a Csallóközt, ezért Bősön 1845-ben gróf Waldstein János elnökletével megalakult a Csallóközi Vízszabályozási Társulat. Igaz, hogy az egész Csallóközben ki volt építve az árvízvédelmi hálózat, de ez sem tudta hathatósan védelmezni az árvizek ellen: 1850-ben, 1862-ben, 1876-ban, 1878-ban mérhetetlen károkat okoztak, mert az osztrák mederszűkítések miatt hihetetlenül sok hordalék zúdult le a Duna Bős körüli szakaszára.

1885-ben hoztak egy folyamszabályozási törvényt, aminek köszönhetően 1886 és 1896 között – 17 millió koronás költséggel – Sólyom Fekete Zsigmond mérnök irányításával szabályozták Pozsony és Gönyű között a Dunát.

Ma az árvízvédelmet minden szempontból biztosítja a bősi vízerőmű. (lpj)