Az állattartó épületek légterét szennyező anyagok

A légteret szennyező ipari eredetű káros anyagok hatása az állatokra többé-kevésbé hasonló mint az emberre. Az állatokat azonban károsíthatják azok a levegőszennyezések is, melyek az istállóban keletkeznek.

Az istálló légterében fizikai, kémiai, és biológiai eredetű szennyeződések egyaránt előfordulhatnak.

A fizikai szennyeződések a szabad levegőn elsősorban szervetlen anyagokból képződött porok. Az állattartó épületek pora javarészt szerves anyagokból keletkezik, de ásványi részecskék is találhatók benne. Ezek növények száraz felaprózódott darabkái az épületben spontán keletkeznek, szövetdarabok, melyek a bélsárban vannak és annak beszáradása után porosodnak, valamint az állatokról levált hámpikkelyek. A levegőbe száraz állapotban kerülnek, az állatok mozgásának, a söprésnek és a légmozgásnak következtében. Helytelen technológia révén mi magunk juttathatjuk a legtöbb port állataink légterébe. Leggyakrabban a sertéseknél fordul elő a légtér drasztikus porszennyezése, ha száraz tápot a padozatra magasról szórja az automata, és a takarmány szemcsenagysága nem egyenletes, sok benne a finom szemcse. Hasonlóan nagy portartalom várható mélyalmos baromfitartásban.

A porártalom hatását alapvetően négy tényező befolyásolja: a por összetétele, a szemcsék mérete, a porszemek száma, és a szennyezett légtérben való tartózkodás ideje. A 20 mm-nél nagyobb porszemeket a felső légút általában kiszűri. Az 1 mm alatti szemcsék a légutakon végighaladva az állatok nyálkahártyát károsítják. A legkisebbek a léghólyagokba is eljutnak, ahol a hámréteget károsítják.

Az ürülék, a takarmány bakteriális bomlása, az állatok anyagcseréje révén az istállóban káros gázok is keletkeznek. E gázok közül a legjelentősebbek a széndioxid, szénmonoxid, kén-hidrogén, ammónia. Hatásuk az anyagcserére, a nyálkahártyák ellenálló képességére terjed ki elsősorban. Megfelelő higiéniával, szellőztetéssel, és szennyvíz-elvezetéssel aránylag könnyen kiküszöbölhető ez a technológiai probléma. Természetesen ehhez megfelelő építészeti, gépészeti adottságok szükségesek.

A széndioxid a levegő természetes alkotórésze, koncentrációja 0,03 %. Az emlős állatok a légzés során 3 % , a madarak 6-7 % széndioxidot bocsátanak ki leheletükkel. A mélyalom bomlása ugyancsak széndioxid képződéssel jár. Ezért mélyalmos tartásnál a termelés vége felé, amikor az felhalmozódik, közben az állatok testtömege is jelentősen megnövekedik számítani lehet arra, hogy a széndioxid koncentráció túllépheti a megengedett határt. A széndioxid a levegőnél nehezebb fajsúlyú, a padozat felett gyűlik öszsze, így a kistestű jószágok, illetve a nagyobb testmagasságúak pihenés közben nagyobb töménységben lélegzik be. E gáz az anyagcserére hat, lassítja az oxidációs folyamatokat, esetenként irritálja az orr nyálkahártyáját. Következtében az állatok bágyadtak, fejlődésükben elmaradnak a kívánatostól. A baromfi roszszul tollasodik.

A szénmonoxid színtelen szagtalan gáz. Káros, sőt, életveszélyes hatása abból adódik, hogy a hemoglobinhoz sokkal jobban kötődik, mint az oxigén. Ilymódom a vérben az oxigén helyét elfoglalva, annak szállítását gátolja, súlyosabb mérgezés esetén megakadályozza. 0,1 %-os koncentrációban néhány óra alatt a vér hemoglobinjának 40-50 %-hoz tartósan kötődő szénmonoxid fulladást idézhet elő. Ez az idő a belélegzett gáz mennyiségétől függően jelentősen csökkenhet. (r)