Az 1848/49-es szabadságharc nagyszombati csatája

LELOVICS TIHAMÉR

1848. december 13-án Alfred Windisch-Grätz cs. kir. tábornagy közzétette kiáltványát, melyben közli, hogy hadseregének előőrsei Bécsből elindulva átlépték a magyar határt, hogy az úgymond törvényes rend helyreállításának érdekében megkezdjék tevékenységüket Magyarországon.

E hadjárat keretében 1848. december 14-én Balthasar Simunich cs. kir. altábornagy Magyarország területére lépve a Kis-Kárpátokban támadást intézett a Nádasi-szorost védő honvédalakulatok ellen. Simunich cs. kir. altábornagy csapatát, amelyet 6 és 4/6 zászlóalj, 4 lovas század és 18 löveget kiszolgáló tüzérség alkotott, 2 dandárra osztotta. Ezek parancsnokai Joseph Lobkowitz és Anton Sossay cs. kir. tábornokok voltak. Ez a haderő mintegy 25 ezer embert képviselt.

A Nádasi-szorost védő honvédalakulat parancsnoka Ordódy Kálmán honvéd őrnagy volt. Parancsnoksága alá a 48. és 34. sorgyalogezred 1-1 zászlóalja és egy 10 löveget kiszolgáló tüzérség tartozott. Az erőviszonyok a lényeges létszámfölény miatt a császáriaknak kedveztek. Simunich cs. kir. altábornagy hadosztályát 3 oszlopra osztotta, és december 14-én reggel 7 órakor megindította a támadást.

Előzőleg Ordódy honvéd őrnagy a magyar hadvezetéstől viszonylag szabad rendelkezési jogot kapott csapatai felett, így látva a császári túlerőt, visszavonult a Nádasi-szorosból. A dandár egy zászlóalja a lipótvári erődbe vonult, a többi része pedig Nagyszombat felé vette az irányt. December 14-én este Görgei Artúr honvéd altábornagy a Nádasi-szoros feladásának hírére Guyon Richárd honvéd ezredest és Pusztelnik Henrik honvéd vezérkari alezredest 330 emberrel Ordódy honvéd őrnagy után küldte.

Mivel a Nádasi-szorost feladó csapatok egy része már elvonult Lipótvár felé, Guyon Richárd honvéd ezredes Nagyszombatba indult, ahol erejének megfelelő ellenállást akart kifejteni a császáriakkal szemben.

1848. december 16-án 16 óra 30 perckor Sossay cs. kir. tábornok megkezdte Nagyszombat ostromát, melynek eredményeként a túlerejével szinte teljesen bekerítette a várost. A császári oldalon 15 000 katona fogta gyűrűbe a városban tartózkodó 1700 honvédet.

Guyon honvéd ezredes ezt akkor tudatosította, mikor a számára pozsony–nagyszombati vasúton küldött honvédcsapatokat erős tűz alá vették.

Este 19 órára a városban véres utcai harcok fejlődtek ki, és csak két lehetőség maradt: a kitörés vagy a fegyverletétel között választhattak.

Guyon honvéd ezredes csapatai élére állva az éj leple alatt Szered, illetve Cífer-Pozsony irányában sikeresen kitört az ostromgyűrűből.

Az utóvédként bevetett 48. számú Ernő főherceg gyalogezred 3. zászlóalja azonban, mely a kitörési hadműveleteket fedezte, zászlóőrző századát elveszítette. A megmaradt négy század sikeres kitörést hajtott végre, de ebből később kettő fogságba esett.

A honvédalakulat a hős ellenállás alatt érzékeny veszteséget szenvedett. A magyarok 98 halottat és sebesültet voltak kénytelenek elkönyvelni. Az osztrákok foglya lett 8 tiszt és 790 főnyi legénység. E csatában az osztrákok összesen 40 főt veszítettek.

A nagyszombati csatában a lényeges túlerővel szemben a honvédsereg hősiesen küzdött, és kiváló példáját nyújtotta az önfeláldozásnak.

A csata névtelen hősei mellett Guyon honvéd ezredes, Pusztelnik honvéd alezredes és Mack honvéd tüzér őrnagy tevékenysége volt példás.

A városba bevonuló Simunich cs. kir. altábornagy 1848. december 17-én este 7 órára magához rendelte a városi tanács és képviselői testület tagjait, és közölte velük, hogy ha követeléseit nem teljesítik, akkor: „mindnyájukat befogatom és Olmützbe küldöm”.

Az ország közvéleményére a csata mély benyomást tett. Az ekkor Debrecenben tartózkodó Petőfi Sándor versben dicsőítette a honvédek tetteit.

A város lakossága nem feledkezett meg a csatában elesett honvédekről. 1870. január kilencedikén bizottság alakult a csatában elesett honvédek emlékszobrának felállítására. Az emlékbizottság elnöke Reischl Károly volt.

A bizottság pénztárnoka, Pláner Ferenc 20 krajcáros sorsjegyeket bocsátott ki, melynek tiszta bevételét a szobor felállítására fordították.

A nyereménytárgyak kisorsolására február 23-án került sor. A város műkedvelői 1870. május elsején a városi színházban egy magyar és egy német nyelvű vígjátékot adtak elő.

Ennek tiszta jövedelmét szintén a szobor felállítására ajánlották fel.

A szobor leleplezésére, amely a város központjában állt, 1871. október 15-én került sor. Az emlékművet Takáts Károly helybéli szobrász készítette. Csehszlovákia 1918-as megalakulása után az emlékművet a helyi temetőbe helyezték át. Ma itt található.

„S harcoltak erősen,

Vad lelkesedéssel,

Az elkeserűlt szív

Óriás erejével.”

(Petőfi Sándor:

A nagyszombati csata)