Augusztus 20. – az új kenyér ünnepe

Az új kenyeret hivatalosan 1937-ben, Péter-Pál napján ünnepelték meg Szegeden, kimondottan azzal a céllal, hogy serkentsék a Tisza-parti város idegenforgalmát. A város népművelési titkára, Hübner József javasolta a Magyar Kenyér ünnepének megrendezését. Senkit nem zavart az a jelentéktelen körülmény, hogy az aratás kezdete június 29. (Péter és Pál napja), amikor még eleve nem lehet új kenyér.

Az újsütetű hagyomány néhány évvel már ezredéves ünnep színében tűnt fel minden augusztus 20-án. A népi demokráciában kreált ünnep mítoszát a Szent István-kultuszt feledtetni igyekvő politikán kívül az a tény táplálhatta, hogy a kenyér kultúrája lényegében szinte egyidős az emberiség kultúrájával. Különösen igaz ez, ha ideszámítjuk a kelesztés feltalálását megelőző időszak egyszerű lepénykenyereit, amikor az ember a kövek között szétdörzsölt gabonatöretből víz hozzáadásával pépet készített. Ezt nyersen vagy megfőzve kásaként fogyasztották. Azután a pépet forró kövön meg is sütötték. Ezek a lepények a kenyér ősei.

Az őskenyér különböző változatai a mai napig fellelhetők számos földlakó éléstárában, gondoljunk csak az arab pitára, az indiaiak lepénykenyerére vagy az amerikai őslakók kukoricalepényére.

Hogy milyen ízű lehetett az első kenyér, azt legföljebb sejthetjük, egy azonban bizonyos: keletlen volt. A kelt tészták ideje a tönkölybúza megjelenésével érkezett el. Az egyiptomiak rájöttek, hogy a kenyértészta bizonyos körülmények között megerjed, megsavanyodik, és lyukacsos lesz. Megszületett a kovászolt kenyér, és elterjedt az egész akkori kultúrvilágban. Megjelenésével minőségi ugrás következett be a civilizáció fejlődésében. Kenyeret olyan emberek készítettek először, akik a vadászó-gyűjtögető életmódot felcserélték az állattartással és a földműveléssel.

Kelesztett tésztából jó kenyeret sütni csakis zárt térben lehet, ehhez fel kellett találni a kemencét. Körülötte pékek szorgoskodtak. Alig akad olyan régi szakma, mint az övék: legalább hatezer éves. A honfoglalás után a magyarság már gabonát termesztett, lisztet őrölt, kenyeret sütött. A Gellért-legendában éneklő lány is már kézimalmon őrli a lisztet. (jnj)