Árakat emelt az igazságügyi és a belügyi tárca

Elkapta a korrupció frakkját. Vladimír Palko és Daniel Lipšic kereszténydemokrata exminiszterek egymás közt.ČTK-felvételEredetileg mindkét tárcát a Kereszténydemokrata Mozgalom felügyelte, a KDH kormányból való távozása után az SDKÚ vette át az irányítást. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter azonban elismerte: a legfontosabb eredményeket még Daniel Lipšic vezetése alatt sikerült elérni – ez lényegében Vadimír Palkóra is érvényes –, s az új tárcavezetők csak folytatták elődjeik munkáját. Első ránézésre mindkét területen jelentős előrelépés történt, az ígért reformok java megvalósult, ugyanakkor hibák is becsúsztak, főleg a belügyben. A két minisztérium munkájával szemben az egyik legkomolyabb kifogás, hogy a Mečiar-korszak nagy ügyeiben a mai napig nem történt meg az igazságszolgáltatás. Miután Ivan Lexa volt titkosszolgálati igazgatót sorra felmentették, felmerült a kérdés: vagy a bíróságokkal van gond, vagy a rendőrséggel, amiért nem halmozott fel megfelelő bizonyítékokat. A másik leggyakoribb kifogás a lassú igazságszolgáltatás, ami miatt Szlovákia a strasbourgi emberjogi bíróságon folyamatosan pert veszít.

Ugyanakkor a korrupcióellenes harccal foglalkozó polgári szervezetek elismerték: a KDH tette a legtöbbet a korrupció visszaszorítása érdekében. Vladimír Pirošík jogász lapunknak többször hangsúlyozta: Szlovákiának e téren kitűnő törvényei vannak, az egyik legfontosabb az, amelyik lehetővé tette, hogy a számvevőszék az önkormányzatokat is ellenőrizhesse.

Az igazságügyi tárca szigorú összeférhetetlenségi normát is szorgalmazott, ám a parlament enyhébb változatot hagyott jóvá. Lipšicet az infotörvény legjobb barátjának kiáltották ki, ugyanakkor az emberi jogok – főleg a szólásszabadság – sajátos értelmezése miatt olykor kritika is érte. Többször előterjesztette a képviselői mentelmi jog szűkítését célzó javaslatot, de a honatyák mindig elutasították – még a kormánypártiak is, pedig az immunitás korlátozása a kormányprogramban is szerepel.

Korrupcióellenes intézkedés volt a speciális ügyészség és bíróság létrehozása, az ügyek véletlenszerű, számítógépes odaítélése, a belügyben pedig külön hivatal alakult, amelyik a kényes ügyekkel foglalkozik. Az új büntetőjogi kódexek lehetővé teszik agent provocateur alkalmazását, ezenkívül számos más olyan intézményt vezettek be, melyek a korrupció és a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb harcot szolgálják.

A belügyminiszter a – kormányprogrammal összhangban – a polgárokat is igyekezett bevonni a korrupcióellenes harcba: minden hónap első szerdáján a rendőrkapitányok fogadják a lakosokat, személyesen náluk tehetnek feljelentést például a korrupt rendőrök ellen. Palko pénzjutalmat adott azoknak a rendfenntartóknak, akik nem hagyták lefizetni magukat. Elrendelte a névjegykártyák viselését, hogy a járőrök könnyebben azonosíthatóak és a lakosok által jobban ellenőrizhetőek legyenek.

Mindezek az intézkedések azonban komolytalannak tűnnek azután, hogy a belügy a többszöri figyelmeztetés ellenére is előszeretettel használja a legkevésbé átlátható közbeszerzési módszert, a meghirdetés nélküli tárgyalásos eljárást. A Közbeszerzési Hivatal emiatt már többmilliós büntetést is kiszabott, ennek ellenére úgy tűnik, időszűke miatt az uniós formátumú személyi igazolványok elkészítésével ismét ezen átláthatatlan eljárás keretében bíznak meg valakit.

Mindkét ágazatban „árakat emeltek”: emelkedtek – a különböző bírósági illetékek, s az uniós formátumú okmányok bevezetésével azok előállítási költségeit is uniós szintre emelték. Többe kerül a válóper, az örökösödési eljárás, a vagyonelosztás, valamint a jogosítvány, az új személyi és az útlevél intézése.

Módosult a választójogi norma, de nem változott a választási rendszer. Szlovákia továbbra is egy választókerület, noha a kabinet több kerület létrehozását ígérte. Pozitívum viszont, hogy nőtt a preferenciaszavatok súlya, külföldről is lehet szavazni, megszűnt a kampánycsend, és a magánkézben levő elektronikus médiában is lehet kampányolni.

A januártól hatályos új perrendtartás az egyszerű ügyekben gyorsította az eljárást, lehetővé teszi az úgynevezett „szupergyors” nyomozást: a vétség – olyan tett, melyért legfeljebb ötévi szabadságvesztés jár – elkövetése közben tetten ért gyanúsítottat a letartóztatásától számított 48 órán belül átadják a bíróságnak. Ilyen esetben kiadható büntetőparancs, ellenkező esetben a vádemeléstől számított 15 napon belül ki kell tűzni a főtárgyalás időpontját. A büntetőeljárás gyorsítását célozza a vádalku is, ami a gyakorlatban hatékony intézménynek bizonyult, akárcsak a beépített ügynök.