Aradon rács mögött maradt a Szabadság

Erdélyben mindenki arra készült, hogy idén október 5-én Aradon leleplezik a helyreállított Szabadság-szoborcsoportot. Ezt a reményt azonban a román nacionalizmus szinte az utolsó pillanatban ismét szertefoszlatta. Murádin Jenő kolozsvári művészettörténészt arra kértem, hogy elevenítse fel a remekműnek a történetét, amellyel az 1848-as forradalom és szabadságharc 13 vértanúja kivégzésének a helyét jelölték meg. Már a kiegyezést követő évben, 1868-ban megalakult a szoborbizottság, amely már egy évvel később fel akarta volna avatni az emlékművet. Zala György – aki végül újraalkotta, s elkészítette a Huszár Adolf által elkezdett szoborkompozíciót – a Ferenc József-i kor legjelentősebb köztéri szobrásza, aki Fadrusz Jánossal és Stróbl Alajossal együtt a magyar historizmus nagy alkotóhármasához tartozott.

Zala teljesen magyar szobrot alkotott. A fő alak, Hungária sokkal monumentálisabb, de a mellékalakok sem úgy néznek ki, mint a Huszár makettjén. Az aradi szoborra a pénzt Magyarország lakossága adta össze, mégpedig nem is csak a magyarok. A megmaradt gyűjtőívekből kiderül, hogy az adományozók között szép számmal akadtak románok, szerbek, svábok és zsidók is.

BEDESZKÁZZÁK, ELVISZIK

A Szabadság-szobrot 1890-ben leplezték le Arad egyik központi terén. Ott állt a szobor 1919-ig, amikor meggyalázták. Bedeszkázták, majd 1925 júliusában eltávolították helyéről. 1954-ben a román kormány azt kérte Magyarországtól, hogy a második világháborúban a magyar területen elesett román katonák sírjait gondozza, s azokat emlékművekkel jelölje meg. Ezt a magyar fél teljesítette. Ennek pedig az lett volna az ellentétele, hogy Aradon visszaállítják a Szabadság-szobrot. Nem így történt.

Az 1989. decemberi események után Bukarestbe mentek az RMDSZ helyi vezetői, akiket egyik helyről a másikra küldözgették. Végül Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter vette rá román kollégáját, Valeriu Stoicát, s rajta keresztül Radu Vasile kormányfőt, hogy a szobrot adják ki a várból. ĺgy kerültek a szobor alakjai 1999. október 1-jén az aradi minorita rendház udvarára.

1999: ELVI EGYETÉRTÉS

Az emlékmű köztéri felállításába azonban a román vezetés továbbra sem óhajtott beleegyezni. A legfőbb ellenérv a központi alakon szereplő „Hungaria” felirat, amely nacionalista román történészek szerint Nagy-Magyarországra utal. (A kezében kardot tartó Hungaria alakját egyébként Zala György a New York-i Szabadság-szobor hatására készítette el, amelyet ő még Franciaországban látott.) A „román-magyar megbékélési park létesítéséről” és a benne „kiemelt helyre kerülő” Zala-emlékmű felállításáról az 1999. július 23-i marosvásárhelyi miniszterelnöki találkozón született elvi egyetértés Orbán Viktor és Adrian Nastase között. 2001-ben a baloldali román kormánypárt és az őt a parlamentben támogató Romániai Magyar Demokrata Szövetség megállapodott a szobor újraállításában. Ez 2001-ben és 2002-ben egyaránt szerepelt a magyar–román tárgyalási jegyzőkönyvekben, 2002-ben a két fél már helyi szinten is megegyezett a szobor helyreállításában. Tavaly novemberben a román többségű aradi tanács elhatározta, hogy a szoborcsoportot a Tűzoltók terén, a város református temploma és magyar gimnáziuma szomszédságában állítják fel. A folyamatban lévő munkálatok ellenére, Adrian Nastase román miniszterelnök többször is arról beszélt az elmúlt év során, hogy a szobor szimbólumrendszere a románságot sérti, semmi keresnivalója köztéren, át kell adni Magyarországnak. Az RMDSZ és a magyar kormány erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, a 2004-ben esedékes helyhatósági és parlamenti választások szempontjai többet nyomtak a latba Bukarestben. Medgyessy Péter magyar kormányfő a hatalmi beavatkozást követően, 2003. szeptember 23.-án Bukarestben kijelentette: Európában az ígéreteket teljesíteni szokás, s Magyarország azt várja, hogy Románia a korábbi ígéreteit, az egyezséget váltsa valóra. Legújabb román ígéret szerint december végéig dolgozza majd ki a román kormánypárt és az RMDSZ azt a „megbékélési park-tervet”, amely mindkét fél számára elfogadható megoldást kínál.

SAJGÓ, NYĺLT SEB

Murádin Jenő szerint a kudarc ellenére fontos lépések történtek az idén: több millió forintos költséggel megtörtént a szobor restaurálása, szilárdítása, a szoborról letört darabokat pótolták, az alakokat patinázták. Úgy véli, a szoborcsoport eddig csupán belső seb volt, amely valahol mélyen sajgott. Mostanra azonban már nyílt seb, turisták sokasága keresi fel a ma rácsokkal elzárt térségben látható alkotást, a Szabadság-szobrot – rácsok mögött!

Kolozsvár, 2003. október