Ápolásra szoruló családtagjaink nyáron

Nem kevés azoknak a családoknak a száma, amelyekben több generáció él egy fedél alatt. Nem kétséges az együttlét, az egymásrautaltság, az egymás segítésének emberformáló szerepe, ám vannak helyzetek, amikor a terhek túl nagyok, s megmérgezik a családi légkört. – Amikor az anyósom ágynak dőlt, beköltöztettük a gyerekek szobájába. Felépülése után is velünk maradt, besegített a főzésben, a fiaim őrzésében. Szűk volt ugyan a lakás, de nem mertük egyedül hagyni. Amikor agyvérzés után lebénult, nem volt más választásom, mint otthagyni a munkahelyemet. Évekig gondoztam, nyaralni nélkülem ment a család, mert a mamát nem volt kire hagyni. Nyolc évig ápoltam, etettem, fürdettem, s bár a párom, a fiaim is segítettek, a hátgerincem sínylette meg. Megfogadtam, ha netán mozgásképtelenné válnék, nem hagyom, hogy a családtagjaim gondozzanak, már most rájuk bíztam, hogy keressenek számomra egy nyugdíjasotthont. Szerintem nem szeretetlenség rábízni a rokon gondozását, ellátását egy intézményre, ha azt követően is kapcsolatban maradnak a családtagok – mondta el véleményét a francia mankóval közlekedő ismerősöm, majd figyelmembe ajánlotta a Ligetfalui Szociális Szolgáltató Központot.

Átmeneti otthon

Pozsony V. városkerületében 2003-ban létesült az intézmény, amely krízisközpontként menedéket nyújt a rossz élethelyzetbe került gyermekeknek, meghatározott időre befogadja a fedél nélkül maradt gyermekes (főleg csonka) családokat, s azon kívül hogy lakásukban is gondozza az időseket, húsz önmagát ellátni nem képes nyugdíjasnak átmeneti otthont nyújt. – Ezenkívül 12 fő számára napköziként működünk, a családtagok kívánságára autóval hozzuk-visszük ügyfeleinket – hangsúlyozta Kvetoslava Beňová, a központ igazgatója. Beszámolt a sokrétű kínálatról, majd arról, hogy a szolgáltatások kiválasztása a gondozott igényeitől és anyagi lehetőségeitől is függ. – Közkedvelt az ebédkihordás, alkalmazottaink naponta 75 lakó étkeztetéséről gondoskodnak, miközben leellenőrzik egészségi állapotukat is. Az ebéd átadásakor ugyanis azoknak is életjelt kell adniuk, akik nem engedik lakásukba a gondozót. Vannak, akik a napi higiénéhez, főzéshez kérnek segítséget, előfordul, hogy kísérőként áll rendelkezésükre a gondozó. Fizetett szolgáltatásokról van szó, vagy az ügyfél, vagy hozzátartozói fizetik. A bentlakásos gondozás kapcsán az igazgatónő elmondta, hogy általában három hónapra kötnek szerződést a családtagokkal, a húszágyas részlegen zömmel a kórházból elbocsátott, de önálló életre még képtelen időseket látnak el. Nem utasítják vissza a gyógyíthatatlan betegeket sem, mindent megtesznek annak érdekében, hogy aki teljesen magatehetetlen, az is méltó körülmények között fejezze be életét. – Bár a mi feladatunk az itt lévők gondozása, megszervezzük szabad idejük értelmes eltöltését is. Rehabilitációs nővér foglalkozik a fekvőkkel éppúgy, mint a járókkal, a foglalkozások közül közkedvelt a torna, a kézimunka, muzikoterápia. Tudni kell, hogy ügyfeleink önkéntességi alapon kapcsolódnak a foglalkozásokba, ha fekve akarják tölteni a napot, megtehetik.

Pihenni mindenkinek kell

Beňová igazgatónő megemlítette, hogy bár a szakértők minduntalan a pihenés, a lazítás fontosságát bizonygatják, a lakosság jelentős hányada a hivatalos szabadságát is a munkahelyén tölti. Az okok különbözőek. Ki az anyagiak, ki munkahelyének féltése miatt hozza meg (helytelen) döntését. – Valljuk be, vannak, akik azért nem gondolhatnak pihenésre, mert nem tudják megoldani a velük egy fedél alatt élő idős, magatehetetlen családtag gondozását. – Ha van üres hely, akár két hétre is vállaljuk a városkerületben élő nyugdíjas elhelyezését, ellátását. Tudjuk, a jövőben is szükség lesz a szociális jellegű szolgáltatásokra – éppen jelentős átalakítás előtt állunk –, ám mi nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartjuk fontosnak. Az áraink elfogadhatók, a napközisek havi ellátása, tízóraival, ebéddel és uzsonnával kb. 1500 korona, a bentlakók gondozása havi 6500 koronát tesz ki. A családtagokkal szerződést kötünk, nemcsak a számlákat rendezik, hanem valamennyiünk legnagyobb megelégedésére rendszeresen látogatják is hozzátartozójukat. S ha olyan döntést hoznak, hogy nem tudják hazavinni a gondozásra szoruló családtagot, együtt keressük a megfelelő nyugdíjasotthont.

Utógondozás, nyugdíjasotthon Légen

Volt egy idő, amikor sokat foglalkoztunk a nagylégi kórház gondjaival, hiszen úgy tűnt, bizonyos körök az ellehetetlenítésén fáradoztak. 2004 januárjában a kórházat átvette a Vitalita n. o. Lehnice, s néhány hónapon belül az addig veszteséget termelő intézet gazdálkodása kiegyensúlyozottá vált. – Mivel a nonprofit társaságot vezető igazgatótanács engem bízott meg a kórház vezetésével, igyekeznünk kellett, hogy az 55 ágyas rehabilitációs és az akkor még 60 férőhelyes (később további 30 ággyal bővült) utógondozó osztályokon megfelelő számú beteget kezeljünk. Be kellett látnunk, hogy az egészségügyi szolgáltatásokból nem élnénk meg, ezért olyan tevékenységet kellett találni, amely iránt nagy a kereslet. Felmértük a lehetőségeinket s az igényeket, és mert az intézetben volt üres kapacitás, 40 fő számára nyugdíjasotthont létesítettünk. Az egészségügyi és a szociális szolgáltatások elegyítése sikeresnek és hasznosnak bizonyult. A rehabilitációs osztályon kezelteket szükség esetén elhelyezhetjük az utógondozó részlegen, ám ha ezt követően is felügyeletre szorulnak, rendelkezésükre áll a nyugdíjasotthon is – ismertette a tényeket Tirinda Sándor igazgató. Rövid időn belül anyagilag is rendbe jött az intézet, az egészségbiztosítók és a nyugdíjasotthonban élők térítési díja fedezi a kiadásokat. A nonprofit társaság 2004-ben száz, ám jelenleg már 150 alkalmazottal látja el a teendőket, miközben az otthonban hamarosan újabb emeletet nyitnak. – A bevételeket nemcsak a lakrészek kialakításába forgatjuk vissza, hanem műszereket is vásárolunk. Mivel tudjuk, mennyire fontos az idősek mozgásképességének megőrzése, kedvezményes rehabilitációsszolgáltatás-csomagot készítünk a bentlakóknak. Jutányos áron kapják majd a kúrákat, a masszázst.

Megtudtuk, a nyugdíjasotthonba akár átmeneti időre (minimum egy hónapra) is beköltözhet az ellátásra szoruló nyugdíjas, de míg családjával együtt meghozza végleges döntését, meghosszabbíthatja az ott tartózkodást. Az önellátó kb. hétezer, a magatehetetlen otthonlakó kb. tizenkét ezer koronát fizet havonta.