Antal Imre új otthonra talált

Budapest. Lezárult Antal Imre kálváriája. A művész hétfőn elhagyhatta a kórházat, és hazavitte őt legjobb barátja, Jenei József. Bár a Damjanich utcai lakásába egyelőre nem térhet vissza, Imre boldog, hogy nem kórházi ágyban kell álomra hajtania a fejét

A művész boldog izgalomban várta barátját. Igaz, egy kis időre elbizonytalanodott, hogy valóban jönnek-e érte. – Már nem tudom, mi folyik körülöttem, mindenki összevissza beszél. Józsi azt ígérte nekem, hogy hétfőn értem jön, de az orvosok nem tudnak semmit. Akkor most mi van? Haza akarok menni, és be akarok ülni a Piroskába – aggódott Antal Imre. Végül, hosszú várakozás után, megérkezett Jenei József, így mindenki Imruskája elindulhatott új otthonába, barátja szentendrei házába.

– Mondtam Józsinak, hogy legalább öt percre menjünk haza a Damjanich utcába, hogy lehallgathassam a telefonomat, hátha hívott valaki, „Imre örülünk hogy jól vagy, otthon vagy, gyere, mesélj nekünk vicceket“. Meg a Piroskában is várnak már, oda is be szerettem volna térni, de Józsi nemet mondott – újságolta kissé csalódottan a művész.

A hazatérés tiszteletére Józsi előkészítette a bográcsot a kertben, amivel boldoggá tette Imrust, hiszen imád főzni. – Azt akartam javasolni, hogy süssünk nyárson, az isteni lenne. De így is nagyszerű, majd aprítom a hagymát a bográcsba – lelkesedett műsorvezető.

Jenei József szerint Imre végre jó kezekben van, ő majd ápolja, vigyáz rá, és rendszeresen hordja kezelésekre. – Nem is értem, mit kerestek körülötte a „nagyságos kisasszonyok”, Erika, meg a grófnő. Én 43 éve éjjel-nappal vele vagyok, mégsem neveztem ki magam menedzsernek. Megpróbálom letiltatni azokat a meghatalmazásokat, amelyeket Imre adott Tóth Erikának, hogy végre saját maga kezelhesse pénzét, azt a 450.000 forintot, amelyből egy család is megélne. Júniusban pedig elmegyünk majd Galambos Lajcsival egy jótékonysági estre, amelyre szeretettel meghívták Imrét. Én 43 évig megvoltam címlapok nélkül, ezután is megleszek. Jó lesz nekünk az Imrével, majd csavargunk, jövünk-megyünk mindenhova – soroslta a közeli terveket Jenei József.

Antal Imre boldogan lépte át új otthona küszöbét. – Nagyon tetszik a szobám, a szomszédok is kedvesek, és egész kutyafarm van itt. Csend van, nyugalom, jó lesz nekem itt, Józsival – búcsúzott.