Amikor Budára került az egyetem

Inter Arma silent musae – mondták az ókori bölcsek, utalva arra, hogy a tudományok és a művészetek virágzása összeegyeztethetetlen a fegyverek csörgésével. Mély igazságuk tragikusan pontos bizonyítéka a magyar felsőoktatás története, amely épp az évszázados háborúskodások miatt utcahossznyi hátrányba került a boldogabb népek hasonló intézményeivel szemben. Szerte a világon ismerik és nagyra becsülik a prágai Károly Egyetemet, azt már csak nagyon kevesen tudják, hogy a német-római császár, IV. Károly kortársa, Nagy Lajos ugyanebben az időben megalapította Pécsett az első magyar egyetemet, amely két évszázados virágzás után, 1543-ban a török fennhatóság alá kerülésével szűnt meg. Hogy mekkora volt a tizennegyedik század végén a tudomány iránti igény, arra a legszebb bizonyíték, hogy Luxemburgi Zsigmond 1395-ben Óbudán megalapította az ország második felsőfokú intézményét, amely a zaklatott politikai viszonyok között két évtized múltán megszűnt. A következő nagyszabású terv a legendás Mátyás király nevéhez fűződik, aki egyszerre két egyetemet is kívánt alapítani: Budán és Pozsonyban. A szervezési munkálatokkal egykori nevelőjét, Vitéz János esztergomi érseket bízta meg. Érdekes módon ez utóbbi terve megvalósult, az Academia Istropolitana 1467-ben nyitja meg kapuit, teljes szervezettségű intézményként, vagyis teológiai, bölcselettudományi, jogi és orvosi karral. Sajnos a nagy reneszánsz uralkodónak nem maradt ideje a budai egyetem beindítására, ráadásul a halála utáni zavaros időkben a pozsonyi intézmény is megszűnt.

A következő évszázad a magyar történelem legsötétebb időszaka: a mohácsi csatavesztést követően fokozatosan az ország nagyobbik része török megszállás alá kerül, közöttük a főváros és a vallási központ, Esztergom is. Csupán az Erdélyi Fejedelemség és Felső-Magyarország tarja magát. Ez utóbbi vidéken indul virágzásnak a magyar kultúra, ide összpontosul a politikai, gazdasági és az egyházi hatalom is, ennek megfelelően a szellemi élet központjává is válik, így aztán természetes, hogy a békés körülményeket igénylő egyetem is itt keletkezhet.

A tizenhetedik század első fele az ellenreformáció időszaka, amikor a katolikus hatalom megpróbál minden eszközt bevetni a rohamosan terjedő reformáció ellen. Nem csoda hát, hogy e cél érdekében egyetemet is szerveznek. ĺgy születik meg 1635-ben Pázmány Péter esztergomi érsek javaslatára – aki a török fennhatóság miatt Nagyszombatban regnált – a napjainkig is működő egyetem. A kor viszonyainak és a sajátos történelmi helyzetnek megfelelően az intézmény csonka szervezettségű volt, mindössze teológiai és bölcsészettudományi karból állt, az alapító ráadásul a jezsuitákra bízta az oktatás megszervezését. Az egyetemalapító halála után egy emberöltővel, 1667-ben nyitották meg a jogi kart, majd bő évszázad múltán, 1769-ben vált teljes szervezettségűvé az intézmény az orvosi kar felállításával.

A törökök kiűzését követően egyre aktuálisabbá vált, hogy az egyetem az ország történelmi központjába kerüljön. Annál is inkább, mivel a felvilágosult abszolutizmus uralkodói fokozatosan összeütközésbe kerültek a pápai hatalommal, legfőképp pedig helyi hatalmi bástyáikkal, a jezsuita renddel. A kiélezett harc végjátékában 1773-ban a Bourbonok rákényszerítik XIV. Kelemen pápát a jezsuita rend feloszlatására. Ez alkalmat ad Mária Terézia császárnőnek arra, hogy a rend ingó és ingatlan vagyonát elkobozza, a nagyszombati egyetemnek adományozza, a hittudományi és a bölcsészettudományi kar tanári állásainak betöltésére pályázatot hirdetett. Ezzel a tettével döntő lépést tett az egyetem világivá alakításának irányában. Viszont egyre sürgetőbbé vált az a kérdés is, hogy az intézmény az ország fővárosában működjön. Erre a legalkalmasabb a Budavári Palota volt, ahova háromszáz évvel korábban Mátyás király megálmodta az általa alapítandó egyetemet. A költöztetési munkákkal a törökök által elpusztított magyar országrészek életének újraszervezésében múlhatatlan érdemeket szerzett pozsonyi zsenit, a sakkozógép és a beszélőgép feltalálóját, a budai várpalota újjáépítőjét, Kempelen Farkast bízta meg. Kempelen ezúttal is igazolta szervezői képességeit: csupán néhány hónapra volt szüksége az átköltöztetéshez, amelynek eredményeképpen kétszázharminc évvel ezelőtt, 1777. szeptember 26-án megindulhatott az oktatás. Az uralkodó a nagyszombatiakat akadémiával kárpótolta, akik nem sokáig örülhettek ennek, mivel 1784-ben Pozsony ezt az intézmény elszerette tőlük. Ugyanebben az évben az új uralkodó, II. József az egyetemet a szemközti oldalra, Pestre költöztette.

Nyugodtan elmondható, hogy ez az intézmény a magyar egyetemek anyja: a későbbiek folyamán – 1950-ben – kivált belőle A Római Katolikus Hittudományi Fakultás, amely akadémiaként kezdett működni, 1951-ben pedig az Orvostudományi Kar, amely Semmelweis Egyetemként ismert. A katolikus akadémia a rendszerváltást követően Pázmány Péter Katolikus Egyetem néven alakult újjá. Az anyaegyetem pedig 1950-től a legnagyobb magyar tudós, Eötvös Loránd nevét viseli. A kétszázharminc éve Nagyszombatból Budára költözött egyetem napjainkban így három intézményben él tovább.