Ami foglalkoztat: Mit értek el a pedagógusok?

Nem csupán a foghíjas részvétel és a csekély társadalmi támogatottság, hanem elsősorban a kormány arroganciája miatt. Robert Fico olyannyira nyeregben érzi magát, hogy még tárgyalni sem volt hajlandó velük. Megtehette, volt egy komoly érve: hogy az iskoláknak csupán két százaléka, összesen alig 600 intézmény zárt be, és a tizenkilencezer nővérből mindössze 560 mondott fel. Arról persze nem szól a kormányzati kommunikáció, hogy akik maradtak a helyükön, és tovább dolgoztak, azok sem feltétlenül elégedettek. Sokkal inkább féltik az állásukat, tartanak környezetük reakcióitól és feletteseik bosszújától; annyira megtörtek az elmúlt években, hogy már nincs bennük elég erő és hit a tiltakozáshoz. Milyen statisztikai adatokkal manipulál a kormány? Mennyit keresnek az oktatási minisztérium szerint a pedagógusok az országos átlagbérhez viszonyítva? Ezzel szemben mi az igazság? Mit jelent valójában az évi nyolc hét szabadság? Mire akarta felhívni tulajdonképpen a figyelmet ez a sztrájk? Mit mond minderről Kiss Klaudia, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia pedagógusa? Azok az iskolák, amelyek nem csatlakoztak a sztrájkhoz, vajon miért nem? Mi a sztrájk viszonylagos kudarcának oka? Mit követelnek a pedagógusok? Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária riportját.