Alacsony vetéssűrűséggel

A megjelenésüket elsősorban az itteni légköri viszonyok radikális megváltozása váltotta ki, amelyek az elmúlt években komoly változásokat hozott az egyes növényállományok termesztési tényezőiben, s főleg negatív irányba befolyásolta azokat.

Napjainkban a gabonafélék termesztésében a bioenergia célú felhasználás lehetősége és a gabonapiacon fellépő kereslet nyomán a búza termesztése iránt is fokozódik az érdeklődés, ugyanakkor a hirtelen fellépő keresletnövekedés itt is (főleg a bioenergia célú felhasználásban) felveti a kifejezetten adott célokra kinemesített búzahibridek termesztésének létjogosultságát is, amelyek egyes uniós tagországokban már szinte természetesnek számítanak. A hagyományos ún. vonalas gabonafajtákhoz képest a hibridek mind mennyiségi, mind pedig minőségi téren jelentős eltéréseket mutatnak. Ezek pozitív és negatív irányban is érvényesülnek. Szlovákiában a búzahibridek termesztése egyelőre nem nagyon terjedtek el, s többnyire csak a szántóföldi fajtakísérletekben találkozunk velük. A pöstyéni növénytermesztési kutatóintézet szakemberei által a termesztésükkel kapcsolatos tapasztalatokról közreadott információkat összefoglalva ismertetjük.

A búzahibridek egyik jellemző sajátossága, hogy rendkívül alacsony az ajánlott vetéssűrűségük. Hektáronként 1–2 millió csíraképes magot vetnek belőlük, míg a hagyományos fajták vetőmagigénye hektáronként 4–4,5 millió csíraképes mag. Ennek következtében alapvetően fontos a talajművelés és a vetés precizitása, pontossága. Az egyenletes kelés biztosítása érdekében főleg a vetés mélysége a meghatározó, ehhez pontos munka, precíziós vetőgépek alkalmazása kell. A hibrideknek általában rendkívül erős növekedési esélyük van, ez elsősorban rendkívül erős gyökérzetüknek köszönhető, ami mintegy 30 százalékkal nagyobb tömeget alkot, mint a hagyományos fajtáké. Az erős gyökérzet egyrészt biztosítja a gyors és erőteljes tavaszi növekedést, másrészt jobban képes megtartani a növényt még nehezebb környezeti feltételek között is. Az erős gyökérzet miatt a talajból való tápanyag- és vízfelvétel is hatékonyabb. Az alacsony vetéssűrűség következtében erőteljesebb a növényzet bokrosodása is, általában 8–12 elágazást képez. A termést adó kalászok is hosszabbak, bennük több szem található, nagyobb a keményítőtartalmuk. Az említett tulajdonságok alapján a hibridek elsősorban a bioetanol-, a keményítő- és a takarmánygyártás céljaira alkalmasak leginkább. Hozamaik az adott termesztési feltételektől függően 10–20 százalékkal magasabbak, mint a hagyományos fajtáké, ugyanakkor biztonsággal teremnek olyan gyenge talajokon is, amelyek a hagyományos fajták termesztésére már nem alkalmasak. Természetesen a stressztűrő képességük is jobb, hiszen kinemesítésük egyik szempontja is ez volt. Agrotechnikai szempontból nem elhanyagolható szempont, hogy a vetési idő szintén jelentősen kitolható, szeptember első dekádjától október végéig vethető.

A búzahibridek kedvező tulajdonságainak ismeretében érdemes áttekinteni azokat a tényezőket is, amelyek negatívan befolyásolják elterjedésüket, felhasználásukat. Hazai viszonyaink között egyelőre a beszerzési ár az egyik legjelentősebb fékező tényező. A hibrid vetőmagok hektáronkénti beszerzési ára 2006-ban hozzávetőlegesen hétezer korona volt, a hagyományos vetőmagoké 2500 korona körül mozgott. Sőt, a vetőmagot évente változtatni ajánlott. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a hibridek sütőipari minősége meglehetősen alacsony. A magasabb hozamok elérése érdekében a hibridek tápanyagellátása is jóval nagyobb odafigyelést és ráfordításokat igényel, nitrogénből például elérheti a 220–260 kg/ha adagot is. A magas nitrogénadagok következtében a hagyományos fajtákhoz képest másfélszeres a növekedésszabályozók szükséges használata, korábbi vetés esetén indokolt a vírushordozók elleni rovarölőszeres kezelés is.

Az összehasonlító kísérletek során 5 búzahibridet (Hybnos, Hynomonta, Hybred, Hysun és Perceval) vizsgáltak a nekik megfelelő minőségi szintű hagyományos fajták (Verita, Markola, Venistar) eredményeihez viszonyítva. A többszintes kísérletekben költségcsökkentő szempontok alapján végzett elemzés azt mutatta, hogy a hibridek magasabb vetéssűrűsége (3–4 millió csíraképes mag) esetén a vetőmag ára miatt jelentősen nőttek a költségek, ugyanakkor az eredmények közötti különbségek alig voltak érzékelhetők. A terméshozamok tekintetében átlagosan 7,5 százalékos hozamkülönbség alakult ki a hibridek javára, a keményítőtartalom terén csupán 0,9 százalékos különbséget mértek, ami viszont a környezeti hatások számlájára is írható.

A felmérések azt mutatják, hogy a búzahibridek termesztésének nálunk is megvannak a feltételei. Egyelőre azonban a ráfordítások és a hozamok költségelemzése valamint az alkalmazással járó magasabb követelmények azt mutatják, hogy az elterjedésük nem lesz számottevő. (js)