Akit szóval nem lehet nevelni...

A büntetést a nevelés, nem pedig a megtorlás céljából kell alkalmazni. A „te is fájdalmat okoztál nekem, én is fájdalmat okozok neked” nagyon helytelen szülői viszonyulás. A testi fenyítés szintén nem nevelő hatású – csak testi fájdalmat okoz, mást nem. Különösen elvetendő a hirtelen felindulásból, meggondolatlanul kiosztott büntetés. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermeke cselekedete miatti haragját és csalódását magába kellene fojtania; gyermeke igenis tudja meg, hogy viselkedése milyen érzéseket kelt önben. A tettetett fölény egy olyan szituációban, amelyben ön robbanásig feszült állapotba kerül, tisztességtelen, talán még nevetséges is. Ezért mondja meg gyermekének, hogy ön a tette miatt túlzottan ideges – előbb egy kicsit lehiggad, és azután megbeszélik a dolgot.

A megbánás fontossága

A büntetésnek elsősorban azt kell szolgálnia, hogy a megtörtént igazságtalanságot, helytelen cselekvést és az okozott károkat helyrehozza, ezek a gyermekben tudatosuljanak, és máskor ne kövessen el hasonló hibát. Ez a gyerekeknek persze gyakran nagyon nehezére esik, és nem is megy egyik napról a másikra. A neveletlenségért, mások bántásáért, a károkozásért megfelelő bűnhődés az erkölcsi tudatát segíti kialakítani, s a csak magára gondoló, önző énje feletti győzelmet eredményezi, amikor a dacos ellenszegülésén túljutva bocsánatot kér, az ellopott holmit visszaviszi, a károkat megszünteti, esetenként saját zsebpénzéből kifizeti. A büntetéssel járó szituációkban a megbánás a döntő nevelési momentum, nem pedig a fenyítő akció, amelynek a tettre nincs közvetlen hatása. Ha ütésre emeli kezét, vagy megbánásra és bocsánatkérésre szólítja fel a gyermeket, az ellenkező hatást váltja ki.

A szomszéd kerti házának bedobott ablaka egy hirtelen kiosztott fülessel nem egyenlíthető ki. Sokkal inkább a személyes bocsánatkérés és a kár megtérítése – a zsebpénz terhére – hozza egyenesbe a dolgot. A verés során azonban nem a károkozás megoldásmódját tanulja meg a gyermek, hanem azt, hogy sírásával hogyan tudja felmérgesíteni a szüleit. A megfelelő büntetés ezért az lenne, hogy a mások vagy a saját kárára elkövetett cselekvés helyrehozatalára irányuljon a beszélgetés, illetve a felnőtt mérgéből, az idegességéből a mások lelkiállapotával való együttérzés váljon világossá a gyermek számára. A szülői harag ekkor már a cselekedetre irányul.

A büntetés maga a következmény

Ha azt mondja a gyermekének: „Már nem szeretlek”, „ha továbbra is ilyen pimasz leszel, mész a gyermekotthonba”, vagy hogy „én ezt nem csinálom tovább, hanem elmegyek” – ezzel kizárólag azt éri el, hogy gyermeke és ön alaposan eltávolodnak egymástól. Gyermeke elveszti a bizalmát a szülőjével szemben, ön pedig saját magát is becsapja. A fenyegetőzés már csak azért sem ajánlatos, mert előfordulhat, hogy előre nem látható okok miatt (pl. betegség) kénytelen lesz gyermekét hosszabb-rövidebb időre másnál elhelyezni. Aligha lesz képes őt megnyerni erre a vázolt előzmények után.

Legtöbbször nagyon nehéz eltalálni, hogy az adott pillanatban mi a legmegfelelőbb büntetés. Sajnos nincs rá általános recept. Ezért a büntetés kiszabásánál mérlegelje, vajon tudta-e a gyermeke, hogy tilos dolgot művel; alkalmas-e a büntetés a hiba jóvátételére; nem árt-e a túl szigorú fenyítés az önök közt fennálló kapcsolatnak.

(A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa.)

A büntetés alapelvei

Csak akkor büntesse meg gyermekét, ha képes megérteni, hogy rosszat tett. Semmi értelme nincs egy egyéves gyermeket megbüntetni, mert az asztalon felborított egy poharat, és ugyanúgy értelmetlen a kétéves gyermeket elnadrágolni, ha az a játék hevében elfeledkezett a WC használatáról.

A büntetéssel azt kell világossá tenni a gyerekek számára, hogy az ember, ha máshogyan nem, a saját kárán tanul. Ha gyermeke a megállapodással ellentétben többször is késve vagy egyáltalán nem jelenik meg a vacsoránál, menjen éhesen aludni. ĺgy megérti, hogy neveletlenségének következményei vannak. Következő alkalommal minden külön figyelmeztetés nélkül is haza fog telefonálni, ha nem tud időben hazaérni.

A büntetésnek az elkövetett igazságtalansággal vagy a szófogadatlansággal kell összefüggésben állnia.