Adventi naptár örök gyerekeknek

Az adventi naptár egyre elterjedtebb nálunk is – és ennek csak örülni lehet. December elsején kezdodik a visszaszámlálás – a napi apró ajándékok kibontásával. S amikor az utolsó, a huszonnegyedik meglepetés is elokerül, eljön a karácsony.

Díszes adventi naptárakat kínálnak a boltok: az ablakokat kinyitva pici csoki tunik fel. A legegyszerubb venni egyet a gyereknek, és letudtuk az ünnepvárás gondját.

Sokkal több munkát jelent (és azt sem állítjuk, hogy olcsóbb), ha magunk készítünk adventi naptárat. Az ötletek kifogyhatatlanok. A meglepetéseket becsomagolhatjuk gyufásdobozba, varrhatunk nekik egyforma pici zsákokat, a csokit, ceruzát, rágógumit csillogó ezüst-, aranypapírba burkoljuk; a lényeg, hogy minden egyes csomagocska számozva legyen – 1-tol 24-ig.

Praktikus ajándék – akár zokni – is szóba jöhet, de hogy igazi legyen a meglepetés – az egyik zoknit az egyik csomagba, a másikat a másikba rejtsük.

A csomagokat fényes szalaggal kössük át, és függesszük fel képre, ajtókilincsre, szekrény kulcsára, ajtó vagy ablak fölé. A 24 ajándékot többfelé is eloszthatjuk, összekötözzük oket, és úgy „rejtjük” el – jól láthatóan, akár a lakás más-más helyiségében; ebben az is izgalom, hogy melyik számú ajándék, hol található...

Az adventi naptár nemcsak a gyerekek privilégiuma. Aki csak egyszer is meglepte vele a szüleit, házastársát vagy olyan idos embert, akit nem halmoznak el gyengédséggel-szeretettel, az – amíg ereje engedi – minden éven elkészíti a maga egy vagy több naptárát a szeretteinek.

Az életkor és az érdeklodési kör meghatározza az ajándékot. Egy ceruza, bélyeg, boríték, levélpapír, folyóirat, naptár, papír zsebkendo, egyadagos kávé, pici csokoládé, minden apróság örömet szerez. S ha végképp kifogytunk az ötletekbol, egy papírra írjuk rá: „szeretlek, fontos vagy nekem”, és csomagoljuk be.