Adventi kalendárium: Visszahozni Jézust a perifériáról

A Mikulás hozza a karácsonyfa alá az ajándékot, Jézuska már innen is kiszorul, még régebbre tolódik ki, a történelem ködébe vész. Nem beszélve az utóbbi évek európai karácsonyvárásáról, ami egyre ferdébb, bár reménységem, hogy az elnyomás erős magot szül.

Az a Jézus, aki a szabadításunkra született, a megváltásunkra küldte az Atya, aki feláldozza magát a kereszten a bűneink bocsánatáért, hogy örök életet nyerjünk. Az Ő születésének napja köré fonódik ez az ünnepkör, mégis, teljesen perifériára szorul. Kirekesztjük, nem marad számára hely, mint akkor, ott, Betlehemben.

Az egyházakban szolgáló emberek ünnepvárása korábban kezdődik az átlagemberénél. S nem az ajándék-vásár dömpingre gondolok. Annak van igazi karácsonya, aki felkészíti rá a szívét. Aki tudatosan hálás, nem megszokásból megy templomba, vagy akár takarítja az otthonát, aki érti a „Krisztushoz-tartozó” lét lényegét.

Számomra a karácsony kicsit teher is, terhel a belelátás, a testközelség, nehézzé teszi a szívemet a hiány, az anyagi javak hiánya. Mivel épp hátrányos helyzetű, perifériára szorult emberek közt dolgozom, nehéz a fókuszt tűzifahiány esetén a lelkiekre helyezni. Ők is szeretnének adni, ajándékozni, akár kölcsönből, ami nem jó irány. De ha tudunk kősziklán állva biztos pont lenni, elég egy kis gyertyaláng egy sötét szobában, hogy megértessük ezt a hatalmas csodát, hogy mekkora kegyelem, áldozat és micsoda szeretet ez az ünnep. A napokban beszélgettem az egyik bibliaórán arról, hogy ki mikor érezte, hogy találkozott Istennel. Jenci, Pálfaláról ezt mondta: „Az egyik karácsonyi műsoron, ahol szerepeltünk, és ott voltak a szülők, és énekeltünk magának egy áldást.” Igen, erre én is tisztán emlékszem. Ott volt az Úr velünk, és itt van ma is, és várja, a befogadásunkat.

 

Tóth Zsuzsanna, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Cigánymissziójának vezetője