Adventi kalendárium: Bele kellett látnom az angyalt az égbe

Jó emlékeim vannak, apám titokban vette meg a karácsonyfát, a díszítéskor pedig mindig valamelyik rokonhoz küldtek a szüleim. A nagynénémmel például kimentünk a kert végébe és ott lestük, hogy hol szállnak az angyalkák, hogyan hozzák az ajándékokat a gyerekeknek. Persze, én nem láttam angyalkát, de Bözsi néni mutogatta, hogy hol repdesnek. Bele kellett látnom az angyalt az égbe, amikor hazaértem, tényleg ott volt az ajándék. Visszagondolva úgy látom, igaza volt, valóban ott röpködtek az angyalok. Emlékszem az ajándékokra is, régi klasszikus játékokat kaptunk, hintalovat, kisvasutat. Amikor ezekkel játszottunk, mindig karácsonyi hangulat jött elő. Ma már tudjuk, hogy nem az angyalok hozzák az ajándékot, de a hétéves unokám még elfogadja a meséket. Idén a lányaim által én is meglepem magam, egy Lego robotot kértem tőlük, amelyet közösen rakunk össze. Régen jártunk ugyan mendikálni, de a betlehemezést már csemadokos népművelőként tanultam meg. Ezek a szokások mára nem maradtak meg, de például hal mindig van az asztalon, ennek beszerzése az én feladatom, speciális recept alapján készítem el. Megvan, mikor jön hozzánk a család. Változnak a szokások és a hagyományok is.

Huszár László

A szerző  a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója