Advent jelképe a fény

Advent (Adventus Domini – az Úr eljövetele) karácsony előkészületi időszaka. Az egyház a VI. században vezette be, teljessé téve ezzel a karácsonyi ünnepkört.

Advent első vasárnapja az új egyházi év kezdete is. Az egyházi évnek ebben az időszakában Jézus születésének ünnepére készülünk. A Krisztus ünnepe utáni vasárnappal, pontosabban annak előestéjével kezdődik, és december 24-ig tart. Négy hétből áll, a negyedik hét legtöbbször csonka. Az egyház tanítása Jézus hármas eljöveteléről emlékezik meg ebben az időszakban. Jézus történelmi eljöveteléről: Az ősbűn által megfertőzött emberiség ígéretet kapott Istentől. Ez az ígéret az ószövetségi nép várakozása, Jézus Betlehemben való megszületésével teljesedett be. Azután Jézus kegyelmi eljöveteléről: A hívő ember Isten Igéje és a szentségek kegyelmi ereje által Krisztus folytonos lelki kegyelmét éli át. Végül Jézus utolsó eljövetele: A Biblia és a szent hagyomány tanítása szerint Jézus az idők végén ismét eljön, hogy ítélkezzék élők és holtak fölött.

Ennek megfelelően alakult ki az egyházban az adventi idő kettős tartalma: a várakozás és a bűnbánat. Ebben a várakozásban már benne van a karácsonyi öröm, ugyanakkor magába foglalja a bűnbánat komolyságát és mélységét is. Ezért advent (liturgikus) színe a lila.

Az adventi idő a felkelő napra, a világ világosságára mutat, ezért az advent legfontosabb jelképe a fény. Az adventi fény annak a Jézusnak a jelképe, aki az élet gazdagságát, színét, fényét és szépségét adja.

Az adventi idő liturgikus szokásai közül első helyen kell említenünk a roratét, azaz hajnali misét, és az ádventi koszorú készítését. Régen a családok advent első vasárnapja előtti szombaton együtt készítették el a koszorút, és advent minden estéjén együtt imádkoztak és énekeltek körülötte.

A hívő ember számára a koszorú nem csupán dísz, vagy divatos szokás, hanem a karácsonyra való lelki felkészülés igazi tartozéka.