3. Keresztelő János követsége

Az ember sajátja a bizonytalanság. Ezért időről időre bizonyosságot kell szereznie. Elköteleződik, aztán történik valami az életében, bizonytalanná válik, s újra a kérdés: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” A „pusztában kiáltó” börtönben van. A bátor, életét feladatának áldozó most bizonytalan. Megjárja minden ember életének poklát: Jó utat választottam? Jó ügyért hoztam áldozatot? Időről időre kell a bizonyosság. János életének nagy lehetősége, hogy legalább tanítványait elküldheti Jézushoz, hogy őt magát kérdezzék meg. Az így megszerzett bizonyosság János számára megkönnyebbítő: „Nem szenvedek hiába.” Az igaz úton járó ember feltöltődése, erőforrása ez. János áldozatának megvan a jutalma: felismeri őt Isten fiai között. Jézus például állítja elénk: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Példát állít, de túlszárnyalható példát: „Aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb őnála”. A „nagy pedagógus” úgy emeli ki fiát, hogy a leendő többit is melléje emeli.