Adam Clark, a Lánchíd építője 200 éve született

Clark londoni gyárakban dolgozott és hídépítésekben is részt vett. 1834-ben Széchenyi István hívta először Magyarországra, hogy az Al-Duna szabályozásához állítson össze gőzkotrógépet. A magyarországi tapasztalatokkal már rendelkező szakembert 1839-ben bízta meg névrokona, a Lánchidat tervező Tierney William Clark az építkezés vezetésével.

A tervező-főmérnök otthoni munkái miatt évente csak néhány hetet tölthetett Magyarországon, így jobbára Adam Clark volt az, aki a vashámorokat és kőbányákat járta, szervezte az alapanyagok szállítását, alkatrészeket rendelt, egyebek közt Ganz Ábrahám öntödéjéből is. Clark szinte minden idejét az építkezés helyszínén töltötte, de rózsadombi lakásából távcsővel is figyelhette a munkákat.

A híd átadását az 1842-es alapkőletételtől számított öt éven belül vállalta, de a vámügyek, a szállítás elhúzódása és egy baleset miatt két évet késett. (1848 júliusában az utolsó hídnyílás láncának behúzása közben egy láncszem elpattant, a súlyos lánc számos embert sodort a Dunába, köztük volt Széchenyi István is.) Clark közben vizsgálta az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy angol gépeit, foglalkozott a pesti rakpart építésével és az első gázvezetékekkel is.

Az 1848-as forradalom után rövid ideig a Széchenyi vezette közlekedési minisztérium műszaki tanácsosa volt. A szabadságharc idején többször megmentette a még át nem adott, de seregek átkelésére már alkalmas hidat. 1849 májusában a Budát védő Hentzi osztrák generális akarta felrobbantani a hidat lehorgonyzó láncokat, de Clark elárasztatta a lánckamrákat és összetörette a szivattyúkat. Mivel Hentzi nem fért a láncokhoz, a hídra helyezett puskaporos hordókat robbantatott fel, de csak a kereszttartók rongálódtak meg, és Clark pótolni tudta a hiányokat. Június végén a visszavonuló Dembinszky Henrik is el akarta pusztítani a hidat, de Clark csak a pályát és a kereszttartókat bontotta le, meggyőzve a tábornokot, hogy így a híd járhatatlanná lesz.

Az osztrákok bevonulása után a pályát harmadszor is elkészítették, és 1849. november 20-án átadták a Lánchidat - az építkezést kezdeményező Széchenyi ekkor már Döblingben volt, a hídon először Julius Jacob von Haynau ment át...

Clark hazautazott, egy ideig külföldön dolgozott. Pestre visszatérve megtervezte, majd 1853-57 közt meg is építette a Lánchíd budai hídfőjét a Krisztinavárossal összekötő 350 méter hosszú Alagutat. A munkák a helybéliek legnagyobb megrökönyödésére kétfelől indultak, sőt Clark a Szent György téren mélyített aknából is kihordatta a sziklát, a fúrások mégis pontosan találkoztak.

Clark ezután vasútépítésekben, Pest-Buda ipari- és városépítési mérnöki munkáinak megvalósításában vett részt. 1855-ben elvette Áldásy városkapitány lányát, ettől kezdve az Áldásy család Krisztina körúti házában (a mai Színháztörténeti Múzeum épületében) lakott. Ekkor már mindenki Clark Ádámnak hívta, Buda város tiszteletbeli képviselővé választotta - a nemességet azonban, lévén skót nemes, visszautasította.

1866. június 23-án tüdőbajban halt meg, temetésekor a Lánchídon gyászlobogó lengett. Sírja a Nemzeti Sírkertben található, Budapesten nevét viseli a Lánchíd és az Alagút közti tér.