A zajártalom pokol a tengeri emlősöknek

Az emberi tevékenység miatt a hangerősség az elmúlt ötven évben 20 decibellel nőtt, az állatvilágot érintő káros hatások kíséretében.
"A cetfélék hang segítségével kommunikálnak, ezzel érzékelik a környezetüket. A hallás ugyanolyan fontos számukra, mint nekünk a látás" – fejtette ki Mark Simmonds, a Delfin- és Bálnavédelmi Társaság (WDCS) tudományos vezetője. "Ha túl nagy a környező zaj, nehezen tudnak kommunikálni"- mondta a kutató a vándorló fajokról a minap a norvégiai Bergenben tartott nemzetközi konferencián. "A probléma súlyosabb, mint első látásra tűnik, mert az 'akusztikai szmog' megzavarja a gyakran több tíz kilométernyi távolságban egymással kommunikálni képes cetfélék tájékozódási, táplálkozási és szaporodási képességeit."
Csak a kis hajók forgalma 26 százalékkal csökkentheti a nagy delfinek és 58 százalékkal a gömbölyűfejű delfinek által kiadott hangokat.
Nicolas Entrup, az Ocean Care nevű civil szervezet és a Természeti Erőforrások Védelmi Tanácsa (NRDC) nevű nonprofit környezetvédelmi szervezet képviselője szerint a tenger lassan olyan lesz a delfineknek, mint az embereknek a diszkó. "Olyan hely, ahol lehet egy rövid ideig tartózkodni, de nem lehet élni. "Képzeljenek el egy olyan helyzetet, ahol állandóan üvölteni kell, ha valaki a családjával beszélni akar" - fogalmazott.
A kiterjedt óceánokon egyes megzavart fajok elköltözhetnek ugyan, de új élőhelyet kell találniuk. A probléma különösen akut az Északi-sarkvidéken, ahol a fogyatkozó jégtakaró mellett egyre hangosabb az emberi zaj a hajóközlekedés és az olajkutatás miatt.
Simmonds példaként a fogas delfineket említette. Igencsak korlátozott az élőhelyük a tengeri jégtakaró alatt. "Ehhez a hideg környezethez vannak szokva. Hová menjenek, ha túlságosan nagy lesz a zaj?" - vetette fel.
Ugyanez a probléma Kanada északi részén a belugákkal, a zajra szintén rendkívül érzékeny tengeri emlősökkel. Hogyan tudják ezek a hajókat 30 kilométernyire észlelni képes emlősök folytatni a vándorlást a Baffin-szigetet övező szűk szorosokban, ahol egy jelentős bányászati program a tengeri forgalom nagyszabású növekedésével fenyeget? "Nem tudjuk, hogyan fognak ezek a fajok alkalmazkodni, ha egyáltalán sikerül nekik" – hangsúlyozta Simmonds.
Egyes esetekben az emberi lárma végzetes lehet. A tengeralatti hangradarokkal, szonárokkal végzett hadgyakorlatok a bálnák tömeges partra vetődését okozhatják: 2002-ben a Kanári-szigeteknél tucatnyi állas csőröscet életébe került a NATO-hadgyakorlat.
Katonai kérdésről lévén szó, nem ismertek az adatok, és valójában nagyon keveset tudni a probléma súlyosságáról – tette hozzá Nicolas Entrup.
Másfajta veszélyt jelentenek a szénhidrogén-kutatáshoz használt tengerszint alatti hullámokat előidéző légágyúk. Az északkelet-amerikai partvidék közelében néhány év előtt végzett feltárás során a veszélyeztetett fajok között szereplő közönséges barázdásbálnák szó szerint némaságra kényszerültek egy Alaszka nagyságú területen.
A környezetvédelmi eljárások ugyancsak károsak lehetnek számukra, például az egyre nagyobb szélerőművek telepítése, amelyeknek az oszlopait légkalapáccsal verik be a tenger mélyére. Az eljárás zaja megközelítheti a partvidéken tartózkodó tengeri emlősök számára halálos 250 decibeles szintet is, de levegőbuborékok-függönyökkel jelentősen csökkenthető.
Számolni kell a karbantartást, a kábelfektetést és a kikötői infrastruktúrát bővítő hajókkal is. Michel André, a Katalóniai Egyetem bioakusztikai alkalmazások laboratóriumának munkatársa szerint elég könnyű a hajók zaját csökkenteni, amit a hadsereg már meg tud oldani.
Michel André szerint Európa élen jár a területen. Az Európai Bizottság finanszírozza a 14 partner részvételével a hajók zajszintjének újbóli meghatározására irányuló SILENV nevű projektet. Az EU a vizei zajszintjének korlátozásának csökkentését célzó irányelv kidolgozásán is munkálkodik.