A teljesség filozófiája – az ökofeminizmus

Amíg fennáll a fogyasztói, agreszszív, háborúzó társadalom, a nők mindig előnytelen helyzetben lesznek. Az ilyenfajta társadalom ugyanis egyáltalán nem tükrözi érdekeiket, szükségleteiket, lelki beállítottságukat. De ezt a fajta társadalmat szoktuk meg, s ezért normaként ezt fogadjuk el, miközben a valóságban ez az erősen elferdült társadalom igenis változtatható.

Az ökofeminizmus egy sor olyan víziót és elképzelést tár elénk, melyek segítségével a világot másként rendezhetnénk be. Mégpedig olyan elvek alapján, amelyek nemcsak a föld ökológiai rendszerének fennmaradását tennék lehetővé, hanem az emberi létezés értelmének visszaszerzését is földünkön.

Az alapvető ökofeminista világnézet alapjait a következőképpen foglalja össze egyik képviselője, Judith Plant.

„A férfiak – fivéreink, apáink, szeretőink és barátaink – nem kell, hogy ellenségeink legyenek. Igaz, hogy pici koruktól arra nevelték őket, hogy a patriarchális szabályok szerint viselkedjenek, de egy nő karjaiban kezdték életüket, s kisgyermekként biztosan szerették a szabad természetet, szívesen figyelték a madarak röptét, és örültek a frissen lehullott hónak. A férfiak is képesek együttérezni az élőlényekkel, de nehéz harcot kell vívniuk saját neveltetésükkel.

A lányok nevelése azt a célt követi, hogy együttérezzenek más élő lényekkel. Ez azonban gyakran egyúttal alárendelt szerepbe kényszeríti őket, s még megtetézi azzal, hogy felelősek másokért, s bűntudatot és szorongást éreznek. Ez azért van, mert az együttérzés, amelyet a nőknek oszt le a társadalom nem jár semmiféle hatalommal és döntési lehetőséggel.

Manapság olyan helyzetben vagyunk, hogy ha meg is értjük a férfi és a nő szerepét, ez nem vezet el annak megértéséhez, hogy mi az ember és az emberség. Mindkét nem ugyanis deformált viselkedési módot követ, mégpedig a patriarchális társadalom dominanciára és elnyomásra épülő törvényei miatt.

ĺgy a nők küzdeni kezdtek a társadalom olyan irányú megváltoztatásáért, amely valóban lehetővé teszi az embernek, mint biológiai lénynek a fennmaradását. Hisznek ebben, de kijelentik, hogy a férfiak felelősek saját gondolkodásuk, felfogásuk megváltoztatásáért.

„Mi nők nem vállaljuk a felelősséget a patriarchális társadalom kitakarításáért csak azért, mert valaki azt mondja, hogy ez számunkra természetes. Az ökofeminizmus üzenete az, hogy mindnyájunknak ápolnunk kell magunkban az olyan emberi tulajdonságokat, mint a gyengédség és a gondoskodás, mindnyájunknak el kell utasítanunk a patriarchátust veszélyes privilégiumaival együtt.”

Ez azt jelenti, hogy mindenekfelett a különbözőséget, a sokféleséget kell értékelnünk. Felelősnek kell lennünk önmagunkért és társadalmunkért.

Figyeljük csak meg, mennyire megosztott egész kultúránk. A gondolkodást elválasztjuk az érzéstől, a lelket a testtől. A szellemiséget valahol a föld felett lebegve képzeljük el, a szentség a földi vonzerő valamiféle ellentéte. A férfi és a női viselkedés két elidegenedett, ellentétes pólus. A szexualitás pedig az elidegenedés forrása.

Miközben olvassák ezt az írást, bizonyára sokuknak eszébe jut, hogy mindez valami képtelenség, valamilyen női fantazmagória, amit a komoly tudományos életben nem ismerhetnek el. Erre egy nagyon érdekes gondolattal válaszolhatok egy másik ökofeminista, Susan Griffin szavaival: „A tudományos megismerés racionális, objektív, neutrális, lineáris – és patriarchális. A másféle világnézet, világszemlélet, más kultúrák szemlélete nevetséges a mi patriarchális kultúránk számára, s közös egyetértéssel lenézően viseltetünk irántuk, ugyanúgy mint a „női” tudás iránt.”

A spiritualitásban nincs semmi misztikus, „más világból való”. A lelki vagy szellemi élet csupán értelmünk funkciójához kapcsolódik. A spiritualitás nem a testtől különálló, hanem az emberi tudat belső terjedelme. A lélek és a levegő görögül egyforma szótőből ered. Mint ahogy szükségünk van élelemre, lakóhelyre és ruházatra, ugyanúgy szükségünk van a kapcsolatainkra az emberekkel, az állatokkal és a földdel. A lét minden formája összhangban van, az anyag és az energia folytonos táncának része.

Sok nyugati patriarchális kritikus nem képes elfogadni a spiritualitás és a pszichológia olyan rendszerét, amelynek középpontjában nem a bűn fogalma áll. „Tévedés, félelem és szent borzongás” – így tanulták Szent Pétertől, Kálvintól, Kirkegaardtól, Freudtól és Sartre-től. A bűn és az önmegtagadás érzése kell, hogy hajtsa őket, hogy kialakíthassák az erkölcs sémáját.

De az erkölcsnek van másféle kiindulópontja is: a saját erkölcstudat. Ha hisszük és tudatosítjuk, hogy nővéreink és fivéreink és az egész természet nem más, nem tőlünk különálló, nem fogjuk sem őket, sem magunkat károsítani.

A kölcsönös elfogadás erkölcse nem enged meg semmilyen kényszerítést és uralkodást, mint ahogy pl. valakit arra kényszerítenek, hogy öljön vagy hogy szüljön.

Az istennők spiritualitása teljesen eltérő volt a férfi istenekétől. A matriarchális kultúrában egyenrangúság, harmónia és békeszeretet uralkodott. A mínoszi Kréta például ezer évig élt háború nélkül, a régi Európa települései pedig évezredekig védőbástyák nélkül és erődítmények nélkül álltak. A nőistenek eltérnek a patriarchális istentől, aki kegyetlen és büntet. Az istennő olyannak képviseli a dolgokat, amilyenek: az élet minden formája egységben van egymással, folyamatosan megújul, a születés, a felnőtté érés, a halál körforgásában.

A női spiritualitás alapja a test és a lélek egysége. A valóságban a férfi és a nő nem ellentétes erő, nem ellenpólus, különbség csak egyes tulajdonságaik mértékében van.

„Természetes állapotunk a belső fejlődés, nem a háború. Azok a férfiak például, akik jelen voltak gyermekük születésénél, arról számoltak be, hogy sokkal szorosabb kapocs köti őket ahhoz a gyermekhez, mint többi gyermekükhöz, akinek a születésénél nem voltak jelen.

A holisztikus (egység) törekvés azt is jelenti, hogy a gyermekek megtanulják: minden lény kapcsolatban van egymással, s az élet körforgás, amelyet nem irányíthat az uralkodási vágy, mert akkor fokozatosan elpusztul.

A patriarchátus által okozott károkat a földön csupán a holisztikus életfelfogás elfogadásával tehetjük jóvá. Ehhez pedig a megfelelő eszköz a női, feminista spiritualitás.”