A Tátra a mienk

Magas-Tátra |

<p>E sorok írójának családi-baráti körében nem nagyon szokás Wass Albertet idézgetni. &nbsp;Ámde nyaranta valaki rendre előáll az óhajjal &ndash; Adjátok vissza a hegyeimet! &ndash;, és ilyenkor, legalább egy hosszú hétvégére elindulunk a Magas-Tátra&nbsp;felé.&nbsp;</p>

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy lusta, punnyadó síkföldi emberként Európa legkisebb magashegységébe nem a páratlan fizikai teljesítmények, embert próbáló nagy kihívások végett vágyunk. Attól tartok, mi már örök életre megmaradunk a beavató nehézségű túrák szintjén, amelyek arra azért mindenképpen elégségesek, hogy a civilizációt pár órára maga mögött hagyó, a természet erejének kitett ember romantikus illúzióját keltsék. Aki megérte már, hogy zuhogó esőben, villámlásban a leggyorsabb utat kereste lefelé a hegyről, miközben lassan bealkonyodott, tudja, miről beszélek. 

A Tátrában járva van pár útvonal, amelyet akkor sem hagyunk ki, ha csak néhány napot tudunk rászánni a kirándulásra. A Csorba-tótól a Popráditóig vezető úton – még győzhető szintkülönbséget letudva – igazán látványos természeti képekre csodálkozhatunk rá, majd folytathatjuk a sétát a hegyek áldozatainak emléket állító szimbolikus temető felé. A legnagyobb kedvenc azonban a Tátralomnic–Kőpataki-tó–Tarajka–Ótátrafüred túra, a kíméletes variációban. Az első szakaszt felvonóval tesszük meg, aztán a Kőpataki-tónál kicsit elidőzünk: körbesétálhatjuk a tengerszemet; van itt egy remek játszótér; ha nem csomagoltunk szendvicseket, az itt lévő gyorsétteremben érdemes bekapni valamit – azon kevés helyek egyike „a magasban”, ahol nem megmikrózott mireliteledelt kapunk; emellett belefeledkezhetünk a Lomnici-csúcs felé tartó kötélpálya látványába is. A következő szakaszon zerge üzemmódba váltunk: a vörös jelzést követve a szikladarabokból kiépített tátrai főútvonalon járunk, előbb az erdőhatár felett, majd a Zamkovský-menedékházhoz közeledve már az erdőben. Bő egy óra alatt érhetünk el ide, tulajdonképpen laza séta árán, hiszen az út egyenes vagy enyhén lejt. A menedékháztól a Tarajka felé továbbhaladva (45–60 perc, kondíció és bámészkodás függvényében) az Óriás-vízesés mindenképpen útba esik, és akár a Tarpatakivízesések felé is elkanyarodhatunk. A Tarajkáról Ótátrafüredre aszfaltozott út vezet, de ha a helyi közlekedési infrastruktúrát kívánjuk tesztelni, a siklót is igénybe vehetjük. 

Van azért egy álmom: hogy egyszer haladóbb szintre lépünk. A Magas-Tátra legmagasabb, kijelölt turistaútvonalon elérhető pontját, a Tengerszem-csúcsot (2499 m) vettem fel a bakancslistámra. A motiváció megvan hozzá: alig valamivel a csúcs alatt ott van Szlovákia legmagasabban fekvő menedékháza (Chata pod Rysmi, 2250 m), mellette pedig ott áll a néhány éve megtörtént felújítás óta az ország legmagasabban fekvő száraz vécéje. Megmutattam a képét a gyerekeknek: ha jók lesztek, egyszer ezt is kipróbálhatjátok… 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?