A szerelmet, házasságot is tanulni kell

Olyan sok ma már a hasonló témájú írás, hogy talán észre sem vesszük, de aki nap mint nap ezt olvassa, előbb-utóbb alkalmazni kezdi. A fent említett vita a régi és új párkapcsolatmodellekről szólt, míg az egyik fél kifejtette véleményét az „újfajta” többekkel-is-járok-egyszerre módszerről, a másik fél igyekezett bizonyítani, hogy a régi párkapcsolatmodell a természetes, hiszen évezredek óta (többé-kevésbé) jól működik.

A ló túloldalán

A vitába nem vagyok hivatott beleszólni, de egy dolog biztos, mai társadalmunk átesett a ló túloldalára. Míg régen vadidegeneket adtak össze a szülők, akaratuk ellenére, ma sokan több vasat is tartanak a tűzben, nem egyszer vadidegenekkel (legalább ez az egy közös). Egyre többen ismerik fel, hogy valami baj van ma a párkapcsolatokkal, hiszen női magazinok oktatják az embereket: „mit vegyél fel, hogy sikered legyen; ilyen és ilyen a jó szex; ha így viselkedik, nem szeret, ha úgy, az azt jelenti, hogy...”

Amikor azt látom, hogy valaki hasonló praktikák bevetésével igyekszik széppé tenni egy kapcsolatot, mindig eszembe jut, amit egy idős hölgytől hallottam: „ha szeretitek, megértitek egymást, nem lehet baj”. És valóban, ha spontán viselkedünk egy kapcsolatban, ha nem félünk szóvá tenni olyan dolgokat, amik rosszulesnek, őszinteséggel minden könynyebben megoldható.

Ha csupán a statisztikákból indulunk ki, vajon miért lehetséges, hogy a házasságok majdnem fele válással végződik? És ezt miért annak tulajdonítják, hogy az emberek személyiségét eltorzítja, ha egyetlen kapcsolatban élnek? Tény, hogy sokan egymás alapos ismerete (és talán igazi szeretete) nélkül kötnek házasságot. Mégis sok olyan párt látok, akik nyolcvanon túl is nyugodtan, békésen élnek együtt.

Ma sokszor hazugságba kényszerítik az embereket, akik nem érzik már a felelősség súlyát. Egyre kevésbé tudunk alkalmazkodni, s nyíltan beszélni érzéseinkről. Mit jelent ma egy szakítás? Csupán a továbblépést egy új kapcsolat felé, nem pedig egy különleges, egyedi kapcsolat lezárását. Talán, ha elvonatkoztatunk a média által leírt ötvenféle párkapcsolatmodelltől, a belénk sulykolt „így viselkedj” monológoktól, akkor képesek leszünk önálló emberként, spontán viselkedni, s megértőbb kapcsolatokat kialakítani.

Felelősek vagyunk a fiatalokért

Hasonló jellegű, „elemző” írások a női lapokon kívül leginkább tiniknek szóló magazinokban jelennek meg. Elgondolkodtatott, vajon milyen párkapcsolatot tud kialakítani egy olyan ember, aki újságokból tanulja meg a jó kapcsolat titkát. Elsősorban azt a házasságmodellt tekintjük mintának, amit környezetünkben látunk. De ha a szülők nem mutatnak jó példát, maradnak a barátok és a sajtó. Ma éppen arról olvastam, hogyan ismerjük meg a férfilélek titkát. A jó tanács abból állt, hogy ha párunk más nőkkel barátkozik, az természetes, tehát hagyjuk rá, hiszen a vadászösztön a génjeiben van. Vagy adjuk ki az útját. Úgy hiszem, a tudományosan alá nem támasztott „ez és az a génjeinkben van” nem adhat magyarázatot az egyes emberek viselkedésére, s az általánosítás sem jó megoldás.

Ugyanígy egy színes magazin azt írja, ha jó kapcsolatot szeretnél, akkor titkold el párod elől, hogy másfelé is kacsintgatsz. És tarts szeretőt, mert az divatos. A legújabb felfedezés szerint ráadásul az ember poligám, így nem kell a másik szemére vetni, ha több partnere is van. Kérdés, hogy akkor miért „találták ki” a házasságot, miért van tiltva a legtöbb országban a többnejűség? Hiszen alapvetően, aki szerelmes, arra rózsaszín köd borul, s mintha szemellenzőt viselne, csak egy embert, a szeretett személyt látja maga előtt. Ezért eszébe sem jut, hogy a „divatnak hódolva” szeretőt tartson. (csaladinet)

Néhány reális tanács fiataloknak

Amíg tudományos kísérletekkel alá nem támasztják, addig ne hidd el, hogy bármi (megcsalásra való hajlam, poligámia, mások iránti vágy) meg van írva a génjeidben, vagy a partneredéiben.

Ha a génekben meg volna írva, hogy nincs örökké tartó szerelem, akkor nem látnánk olyan embereket, akik még 30 év házasság után is szerelmesen néznek egymásra, márpedig látunk.

] Az ember természetének, hozzáállásának kialakulását nagyban befolyásolja a szülőktől látott minta. Ez azonban nem azt jelenti, hogy soha nem változol meg.

Nem az számít, hogy mit ír a sajtó; ha valamivel nem értesz egyet, mondd ki, beszéljétek meg. „A szerelemben és a háborúban mindent szabad.” Mindketten tudtok változni, de beszélni kell róla.

Felejtsd kint a külvilágot. Ne mások kapcsolatát vedd alapul. Ahány ház, annyi szokás; ami a szomszédnál bevált, lehet, hogy a ti kapcsolatotokban nem a legjobb ötlet.

Gyermekeink jó kapcsolatáért

Elvált szülők gyermekei általában két csoportra oszlanak: egy részük fél a házasságtól, a szülői rossz példa miatt, mások pedig tanulva a rossz példából minden igyekezetükkel azon vannak, hogy boldog családot teremtsenek.

A gyermekek számára legjobb példa a szülő. Egy boldog kapcsolat jó példát mutat.

A legfontosabb, hogy ne hagyjuk befolyásolni magunkat. Ne másokat utánozzunk, és mindent beszéljünk meg.