A Szalon tartalmából

A Kerekasztal-tervezet

Azt hiszem, azzal kell kezdenem, hogy valószínűleg nehéz korszak előtt állunk.
Mindenki látja és sejti, mennyire súlyos problémákat teremtett magának s nekünk a szlovákiai magyar politikai képviselet. Ennek az elmúlt másfél évben tapasztaltnál is nagyobb politikai problémacsomagnak minden fontos elemét számba kell vennünk. Engedjék meg, hogy ebbe, éppen a kampányidőszakra tekintettel, most ne vágjak bele.
Ugyanakkor legalább egy reménysugár felvillant a mögöttünk levő időszakban. Civil társadalmunk szerveződése, és vele együtt egy ifjú generáció megjelenése. Nos, mindkét úton tovább kell haladnunk. Ezt mutatja az a megkezdett társadalmi vita kisebbségi életünk három fontos kérdéséről, amelyet immár az interneten is követhetnek. De ami még fontosabb, sokkal fontosabb volna, be is kapcsolódhatnak e vitába. Mindenki szempontjai, észrevételei értékesek. Csak akkor léphetünk tovább, ha megosztjuk egymással nézeteiket s ismereteinket. Minden bizonnyal új területeken is meg kell jelennünk.
(Öllös László)

A jog (kerek)asztalánál
E sorok íróját három konferenciára sikerült rábeszélnem a közelmúltban, s egyikünk se bánta meg. A legjobb a Kerekasztal IV. országos konferenciája volt, épp egy hete Diószegen, ha rajtam múlik, ma is tart, e sorok írója meg folyvást tudósítana, mint a cseh csendőr.
(Csanda Gábor)

Kálosi János, a gömöri magányos
Volt kollégái szerint már az is csoda, hogy beenged, nem még hogy hosszasan mesél életéről. Igaz, megfogadtatja velem, csakis az idén 60. születésnapját ünneplő füleki gimnáziumról írok majd, ahol szinte alapítóként harminchét évig tanított, s ahogy az emlékkönyvet böngésszük, szinte a könnyeivel küszködve mondja, az első évtized legendás tanárai közül már csak ő van életben.
(Juhász Dósa János)

Vers karácsonyra
Németh Zoltán: Házikók és manók