A sarkvidéken keresztül jutottak az ősi teknősök Amerikába

A kutatók szerint - akik vizsgálataikról a Geology című szaklapban számoltak be - mintegy 90 millió évvel ezelőtt rövid idő alatt igen nagy mennyiségű szén-dioxid jutott a légkörbe, szuper-üvegházhatást kiváltva. Ennek következtében a sarkkörön trópusi klíma alakult ki, s a felmelegedés következtében a Jeges-tenger "felszínén" egy édesvízű "tenger" úszkált - olvasható a Science Daily című tudományos hírportálon.
    "Közismert, hogy a késő krétakorban az állatfajok nagyszabású +cseréje+ zajlott Ázsia és Észak-Amerika között, ám ez az első eset, hogy a sarkkörön túl egy olyan őskövületre bukkantunk, amelynek segítségével megfejthetjük, hogy miként is történt mindez" -  nyilatkozta John Tarduno, az expedíció vezetője, a Rochesteri Egyetem geofizikaprofesszora.
    John Tarduno expedíciója az úgynevezett paleomagnetizmust, a Föld mágneses pólusait a távoli múltban volt hivatott tanulmányozni. Mivel korábbi a professzor expedíciói során kiderült, hogy a térségbeli kőzet igen gazdag a fosszíliákban, paleontológiai kutatásokat is végeztek, így bukkantak az édesvízi teknős páncéljára.
    A lelet vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a teknős, amelyet Aurochelysnek neveztek el, a térség szülötte volt, viszont nagy hasonlatosságot mutatott mongóliai édesvízi fajtársaival. Felvetődik a kérdés, hogy hogyan sikerült egy édesvízi teremtésnek átszelni a sósvizű óceánt.
    Tarduno egyrészt az úgynevezett Integrált Óceánfúró Program adataira támaszkodott, amelyek szerint a távoli múltban a Jeges-tenger felszínét időnként édesvízi réteg borította. Azokban az időkben, amikor az Aurochelys élt, a Jeges-tenger még inkább el volt szigetelve a világóceán áramlataitól, mint napjainkban, s számtalan folyó torkollott bele. Mivel az édesvíz könnyebb, mint a sós, John Tarduno szerint előbbi réteget képezett a Jeges-tenger felszínén, ami szintén kedvezett a teknősök vándorlásának.
    Az expedíció megvizsgálta a sarkvidéki szigetek némelyikét borító masszív lávaréteget is. Ennek alapján John Tarduno arra a következtetett, hogy az őskorban vulkanikus tevékenységnek köszönhetően akár egy egész szigetláncolat is születhetett a Jeges-tengerben. E szigetek közbeiktatásával jutottak el a teknősök és számtalan más faj reprezentánsai Kanada területére.
    A professzor szerint a vulkanikus aktivitás révén, amely nem korlátozódott a sarkkörre, juthatott a légkörbe a szuper-üvegházhatást és felmelegedést kiváltó szén-dioxid. Olyan éghajlat jött létre, amely kedvező létfeltételeket teremtett a teknős számára.
    John Tarduno további expedíciókat tervez, hogy árnyaltabb képet festhessen azokról az időkről, amikor az Északi-sarkon trópusi éghajlat uralkodott.