A pénz

-megtartás intelmeivel. A pénznek az emberi életben világszerte óriási szerepe van. Miként valami földöntúli varázshatalom, úgy kormányozza sorsunkat. Mióta a világ fennáll, azért fut, fárad mindenki, hogy pénze legyen. Általános az a felfogás, hogy aki boldogulni akar, annak bizony pénzre kell szert tennie; enélkül lenézik, alsórendű sorban kénytelen tengődni. A pénz nagy mértékben hatja át és tölti be egész életünket, irányítja lépteinket, kormányozza tetteinket. Az emberek ugyan nagy kegyesen leveszik kalapjukat néha az egyéni érdem előtt, s köztiszteletben szívesek részesíteni olykor a szegény embert is, de ez rendszerint kivétel. Csak a gazdagok felé szoktak hajbókolni, a pénznek adnak rangot, díszt, méltóságot, kitüntetést.

Ne legyünk álszenteskedők

és valljuk be, hogy a mai világban pénz nélkül nem létezik igazi boldogság. Nevetjük, aki ennek az ellenkezőjét állítja. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy emberek, országok sorsa a pénztől függ. Nagy terveket, nagy gondolatokat pénzzel tudunk megvalósítani.

Ne hunyja be senki a szemét, midőn pénzről kell szólani. Csak tárgyaljuk ezt a témát iskolában, szószéken, irodában, gyűléseken. Az a bajunk ugyanis, hogy mindig adtuk az urat és hirdettük nagy büszkén, hogy nem akarunk kalmárkodással foglalkozni. Ennek végre már meg kell változni! Csak beszéljünk mentől többet az életet mozgató pénzről s buzdítsuk egész erővel a fiúkat és leányokat a pénznek okos szeretetére.

A magyar néplélek

teljes mértékben törekszik is erre. A gyermeki és ifjú éveknek nagy küzdelme abban telik el, hogy a férfikorra megszerezhessük a szabadságot, a függetlenséget. A sok tanulás, a temérdek vizsga mind ezért történik. És haj, ám sokszor mi a nagy életküzdelem vége? Rabiga és megalázkodás. Mi ennek a magyarázata? Legtöbb esetben az, hogy az emberek nem tudnak a pénzzel bánni. Nem az a baj, hogy talán nem bírnának pénzre szert tenni, óh nálunk még mindig sokkal több ember élhetne meg, mint amennyien most vagyunk, s aki dolgozni akar, kereshet itt tisztességesen; csak az ám a baj, hogy nem tudjuk keresményünket megbecsülni. A fáradsággal szerzett pénz azon módon elpárolog, s maga után hagyja a gondot meg az adósságot. Aki pedig adósságot adósságra halmoz, elveszti függetlenségét, feláldozza életnyugalmát. Rettenetes veszedelem rejlik ebben, s attól óvakodni kötelességünk. Óvakodhatunk pedig úgy, ha nem költünk többet, mint amennyi bevételünk van. Aki a havi bevételéből csak egyetlen koronát megtakarít, boldognak mondhatja magát. Az élet legelső aranyszabálya tehát, s ezt jó volna lángbetűkkel mindenüvé tenni:

A túlköltéstől való őrizkedés.

Azt szokták mondani: könnyű takarékoskodni, ha van miből. A másik feltételre pedig így válaszolnak: Az akarnak is van határa; sokszor akarná az ember a jót, de a körülmények nem engedik. A lemondásról is azt tartják, hogy az csak elméletben fest olyan szépen, de a valóságban sokszor kivihetetlen. Csakhogy az erős lelkű ember mindezekre azt mondja, ha száz és ezer embernek sikerül a pénzszerzés, bizonyára sikerül az neki is.

Az emberiség vagyonosodásának útja a konyhán keresztül vezet. Az életberendezésben a nőknek kellene bölcs előrelátással megállani helyüket, s akkor minden nagyon megváltoznék, például az úrhatnámság nem fészkelné be magát életünkbe. Legyenek a lányok praktikusak, helyes gondolkozásúak a pénzszerzés és pénzmegbecsülés dolgában.(Az élet könyve az ifjuság és a nép számra, 1912)