A norvégiai gleccserek túlélését fenyegeti a hőhullám

A szelek szállítják a légköri részecskékben, aeroszolokban található tápanyagforrásokat, amelyek lerakódnak az óceánokban és a szárazföldön, ahol serkentik a tengeri fitoplanktonok és a földi növényzet termékenységét, ami elvezet a légköri szén-dioxid megkötéséhez.

"Eddig azt feltételezték, hogy az Amazonas-medence és az Atlanti-óceán trópusi övezete számára a fő trágyaforrás a szaharai por, amely foszfort szállít ezeknek az ökoszisztémáknak. Azt találtuk, hogy az afrikai biomassza égetésének füstje jóval fontosabb foszforforrás, mint a por ezen ökoszisztémák számára" - idézte Cassandra Gastont, a tanulmány egyik vezető szerzőjét az egyetem közleménye.

Az amerikai kutatók tanulmányukhoz az Amazonas-medence északi szélén elterülő Francia Guyana hegytetőin elhelyezett filterekben összegyűjtött aeroszolokat, a szelek által hozott por koncentrációját és foszfortartalmukat elemezték. Majd nyomon követték a füst légköri mozgását műholdas távérzékelő eszközökkel, hogy megértsék az afrikai füst hosszú útját. Ez alapján, egy útvonalmodell segítségével képesek voltak megbecsülni az Amazonas-medencében és a globális óceánokban lerakódó foszfor mennyiségét, amely az afrikai biomassza égetéséből ered - olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon.

Elemzésükben arra a következtetésre jutottak, hogy a széleskörű biomassza-égetés Afrikában, amely leginkább erdőirtás és bozóttűz, valamint ipari égetés eredménye, potenciálisan jóval fontosabb foszforforrás az amazonasi esőerdők és az Atlanti-óceán trópusi övezete számára, mint a szaharai sivatag pora.

"Meglepődtünk, amikor felfedeztük, hogy a Dél-Afrikából eredő füst foszforát egészen a Amazonasig elfújják a szelek, sőt a Déli-óceán térségéig, ahol hatással lehet a termékenységre és a szén-dioxid elnyelésére mindkét ökoszisztémában" - mondta Anne Barkley, a tanulmány társszerzője.