A nagy testvér valóban néz

Utcákon, útkeresztezodésekben, házakon és autópályákon óriásplakátok tömkelege hirdeti: „a nagy testvér mindent lát”. A fölirat mögül gunyorosan vigyorog a musorvezeto, hogy az is, aki esetleg eddig még nem vette észre, tudatosítsa, ez a valóságshow minden eddiginél szórakoztatóbb. Egy újabb álszórakozás, George Orwell 1984 címu regénye által inspirálva, annak fohose ugyanis a titokzatos Nagy Testvér. Aki bár „testvér”, diktátor is, figyel mindenkit, s a legapróbb intimitásig tudni akar mindent mindenkirol. Hogy ellenorzése alatt tarthassa, irányíthassa és megbüntethesse.

Ám a nagy testvért hirdeto feliratok bizonyos értelemben mégiscsak igazak s elgondolkodtatók. Jobban, sokkal jobban, mint amennyire azt ennek a show-musornak a reklámorületében alkotói elképzelni képesek. A keresztények viszont már több mint kétezer éve tudják, hogy „a nagy testvér valóban mindent lát”. Csakhogy szó sincs semmiféle titokzatos ismeretlenrol, a nagy testvér maga Jézus Krisztus.

O a szó legjobb értelmében testvér. Ezért is születik gyermeknek Betlehemben, hogy átélhesse mindazt, amit a felnotté válás során minden egyes ember átél. Isten fia emberré lett, hogy az ember Isten gyermekévé lehessen. Isten volt, Úr volt, ugyanakkor a testvérünk is volt – velünk étkezett, velünk ült egy asztalnál, velünk együtt dolgozott, örült és sírt. Testvéri módon lépett az emberi mindennapokba, hogy megszentelje oket. Nem akármilyen testvér volt, o valóban „nagy testvér”. Mindenben hasonlított hozzánk, a buneinket kivéve. Azért nagy, hogy lélekben mi is felnohessünk hozzá. Azért szent, hogy mellette és oáltala mi is szentté lehessünk. Szeretetteljes, hogy megszégyenítse a mi makacs kevélységünket. A „nagy testvér” nagysága pontosan megfelel mindannak, ami késobb lejátszódott a Golgotán. Ott ugyanis saját testvérüket a saját testvérei a maguk fajtájából ki- és megtagadták. O mégis hu maradt, keresztre szögezett mozdulatlan karjával újabb testvéri ölelést kínált. O, a testvér a testvérek között, nevükben kiált az égre: „miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) Testvér a testvérek között mindenkiért könyörög: „bocsáss meg nekik” (Lk 23, 34). Testvér a testvérek között elsoként töri meg a halált. Nem is nagy testvér o, hanem a legnagyobb. Mert gyoztes, mert feltámadott halottaiból. Ezért él, és FIGYEL!

VIGYÁZZATOK – szólít fel advent elso vasárnapjának evangéliuma. (Mk 13, 33) Jézus Krisztus, a mi Istenünk, Urunk, a mi nagy testvérünk lát minket. Többször is hangot adott ennek: veletek vagyok a világ végezetéig. Figyel minket, ám nem mint egy rigolyás ellenor, aki cinikusan, elégtételt véve koppint a megtévedt ember körmére. Nem is mint egy csúcsmenedzser, aki az emberi disznóól egyenes adásából a leheto legtöbb pénzt akarja kisajtolni. Úgy figyel, mint a pásztor figyeli az elveszett bárányt, hogy visszaterelhesse a nyájához. Igen, Jézus úgy néz, ahogy a vakra, a süketre, a némára, a bénára nézett: nem azért, hogy nyomorúságukból bulvárszenzációt kreáljon, hanem hogy teljesen meggyógyíthassa oket.

Adventnek, melynek kicsúcsosodása a betlehemi születés, ennek az adventnek az elején a várva várt nagy testvér, Jézus Krisztus arra figyelmeztet bennünket: vigyázzatok, legyetek éberek! Ezt az éberséget segíti a tudat, hogy Jézus figyel, szüntelenül rajtunk tartja a szemét. Lát bennünket, mindnyájunkat külön-külön, ezért aztán felelnünk kell minden egyes cselekedetünkért, a tetteinkhez vezeto legtitkoltabb indítékokért is. De azért is figyel, hogy segítsen, megtalálja, támogassa az eltévelyedett testvért, aki épp csúszkál valahol valamelyik tévúton.

És még valami: Jézus Krisztus életünk minden másodpercét figyeli, de látja az egészet egységében is. Éppen ezért lesz koronatanúja és bírája az utolsó ítéletnek, ahogy azt VI. Pál pápa is kifejezte: Krisztus, TESTVÉR, tanítója és pásztora véges napjainknak, igazából eljo. Mégpedig mint kérlelhetetlen bíra halhatatlanságunk küszöbén...

A szerzo római katolikus pap