A nagy lehetőség

Ige: „Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. Salamon ezt felelte Istennek: ... Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél... megadom neked.” (2Krónika 1, 7–11)

Talán nincs olyan ember, aki el ne játszott volna legalább egyszer azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha neki kínálná föl valaki azt a lehetőséget, hogy egy vagy több kérése bizton teljesül. A népmeséknek is visszatérő kedvelt motívuma a „három kívánság”. Ezekben jó tündér, öreganyó, aranyhal vagy valami hasonló kínálja a nagy lehetőséget, és a válaszokra is adnak jó meg rossz példákat is. Ha három kívánságom lehet, abba belefér a tévedés lehetősége, de ha csak egy van, akkor megpróbálja az ember azt a legfontosabbat, a legjobbat választani. A fönt idézett történetet olvasva azt látjuk, hogy az emberi kívánságoknak három fő csoportja van.

Az első kívánság a „gazdagság, vagyon és dicsőség”, vagyis a jólét. Ezután sóvárog az emberek legnagyobb része, és azt mondja, ha pénzem van, akkor mindent meg tudok szerezni magamnak, akár barátokat meg hódolókat is. És lehetőleg irigyeket is, mert ezeken mérhető le legjobban a gazdagságom. Hogy ez messzire látszódjék, csakis márkás cuccaim legyenek, és abból is a legújabbak. Az nem érdekes, hogy ezért a valós érték háromszorosát is elkérik, és ebből a profitból újabb és újabb reklámokkal bombáznak további fogyasztásra ösztönözve. Csakhogy nincs az a gazdagság, amelynél ne lenne nagyobb, és nincs az a dicsőség, amely ne lenne ingatag. Ezért bizonytalan, és tartós boldogságot nem jelent.

A második emberi kívánságcsoportról azt olvassuk, hogy „gyűlölőid életét” kívánod. Ez nem más, mint a hatalom, amely emberek, népek, fajok, vallások fölött mutatható meg. Az a káini gondolkodás, ami Ábel puszta létében látja minden bajának gyökerét, sikertelenségének okát. Innen már csak egy alig észrevehető kis lépés az, amikor nem a gyűlölőim életét kívánom, hanem az általam gyűlöltek életét követelem. Annál veszélyesebb ez, minél több hatalom vagy hamis lelkesedés, fanatizmus párosul hozzá. Ezért indulnak a bombázó repülők meg az öngyilkos merénylők is. De a nyomukban fakadó „béke” nagyon ingatag és Trianon ízű.

A harmadik kívánság a „hoszszú élet”, vagy ahogyan ma leggyakrabban megfogalmazódik: „csak egészség legyen”. Elöregedő társadalmunkban egyre gyakrabban hangzik el ez az óhaj. A halál tényét szeretnénk elfelejteni, ha lehet valamilyen kórházra, elfekvőre, geriátriára rásózni. Pedig ebben reménységet és vigasztalást egyedül az örök élet reménysége nyújt.

Az ifjú Salamon a kínálkozó nagy lehetőségre azt válaszolta: „Adj nekem bölcsességet és tudományt.” Ez alatt pedig nem szükségszerűen iskolában és egyetemen elsajátítható tárgyi tudást ért. A párhuzamos történetben (2Kir. 3, 9) Salamon kérése a következőképpen olvasható: „engedelmes (szó szerint: halló) szívet, ... különbséget téve a jó és rossz között.” Az istenkövetés bölcsességében, Isten iránti engedelmességben, szavának meghallásában találja meg a legfőbb jót, a többi ráadásként adatik neki. Jézus is hasonlóan tanít, mikor azt mondja: „keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6, 33)

A szerző református lelkész