A mesterséges intelligencia demokratizálása

Sajnos, az ipari forradalmak menedzselése terén az emberiségnek elég gyatrák az eredményei. Vegyük csak az internetet, amelynek világszerte óriási hatása volt a társadalmakra, megváltoztatva a kommunikációs, munka- és szórakozási szokásainkat. Ezenkívül tönkretett néhány gazdasági ágazatot, változásokat kényszerített ki néhány régóta működő biznisz-modellben, s persze több, teljesen új ágazatot hozott létre. Az internet kudarca A világháló azonban nem hozta meg azt a fajta széleskörű átalakulást, amit sokan vártak tőle. Határozottan nem oldotta meg a nagy problémáinkat, amilyen a szegénység megszüntetése vagy az utazás a Marsra. Amint Peter Thiel, a PayPal társalapítója egyszer megjegyezte: „Repülő autókat akartunk, helyette a 140 karaktert kaptuk.” A valóság azonban az, hogy bizonyos értelemben az internet még súlyosbította a problémáinkat. Igaz, hogy új lehetőségeket hozott létre az egyszerű emberek számára, ám még nagyobb lehetőségeket adott a leggazdagabbak és a leghatalmasabbak kezébe. A London School of Economics friss kutatása szerint az internet növelte az egyenlőtlenséget. A legnagyobb hasznot a diplomás, magas bevételekkel rendelkező emberek húzták belőle, valamint a multinacionális korporációk, amelyek masszívan tudtak növekedni, miközben elkerülték az elszámoltathatóságot. Mégis lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia forradalma meghozhatja azt a változást, amelyre szükségünk van. Már most is látjuk, ahogy a mesterséges intelligencia – mely a gépek kognitív funkciójára összpontosít, hogy azok „maguktól” tanulhassanak – átformálja az életünket. Létrehozta az önvezető autókat (repülőket még nem), a virtuális személyi asszisztenseket, sőt, az autonóm fegyvereket. Az emberiség határai De mindez csak a töredéke a mes­terséges intelligencia potenciáljának, amely minden bizonnyal olyan társadalmi, gazdasági és politikai változásokat hoz, amelyeket jelenleg nem is tudunk pontosan elképzelni. A mesterséges intelligencia nem egy új gazdasági ágazat lesz, hanem valamennyi gazdasági ágazatba áthatol, és visszafordíthatatlanul átalakítja. A mesterséges intelligencia nem fogja megváltoztatni az emberi életet, hanem az emberiség határait és értelmét változtatja meg.  Vajon ez az átalakulás hogyan és mikor fog megtörténni, és hogyan kellene menedzselni a mélyreható hatásait – nos, ezek a kérdések számos értelmiségi és politikacsináló elme számára okoznak álmatlan éjszakákat. S a várakozások a paradicsomi vízióktól, amelyekben az emberiség valamennyi problémája megoldódik, egészen a disztópiákig terjednek, ahol a művünk egzisztenciális fenyegetéssé válik. Ám tudományos áttörésekről notorikusan problémás előrejelzéseket gyártani. 1933. szeptember 11-én Lord Rutherford, a híres atomfizikus a következőket mondta nagy közönség előtt: „Mindenki, aki energiaforrást keres az atommag hasításában, bolondságot tesz.” Másnap reggel Szilárd Leó megfogalmazta hipotézisét a neutronbesugárzással elindított nukleáris láncreakcióról, s nemsokára szabadalmaztatta az atomreaktort. Sajátos belső tulajdonságok Néhányan abban látják a problémát, hogy az új technológiai áttörések összehasonlíthatatlanok a múltbeliekkel. Sok kutató, tudós és gyakorlati ember egyetértene az Alphabet ügyvezető elnökével, Eric Schmidttel, aki azt mondta, hogy a technológiai jelenségeknek megvannak a sajátos belső tulajdonságaik, amelyekhez az emberek „nem értenek”, s ezért „békén kellene hagyniuk”.Mások az ellenkező tévedésbe eshetnek, mégpedig azzal, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek a történelmi analógiákra. Jevgenyij Morozov kutató és szakíró egyebek mellett bizonyos útvonalfüggőséget feltételez, mely során a jelenlegi diskurzus formálja gondolkodásunkat a jövő technológiáiról, így alakítva a technológia fejlődését. A jövő technológiái így következésképp hatással lehetnek narratíváinkra, amivel voltaképpen egy önmegerősítő hurok jön létre. Ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciához hasonló áttörésről gondolkodjunk, meg kell találnunk az egyensúlyt a két hozzáállás között. Először is, szakágakon átívelő nézőpontot kell választanunk, melyet közmegegyezésen alapuló szóhasználattal és közös elméleti kerettel támasztunk alá. Ugyancsak szükségünk van olyan politikákra, amelyek a technológia, a hatalomgyakorlás és az etika összefüggéseivel foglalkoznak. Néhány új kezdeményezés, mint a Partnership on AI (Partnerség a mesterséges intelligánciában) vagy az Ethic and Governance of AI Fund (A Mesterséges Intelligencia Etikájáért és Irányításáért Alap) jó irányba tett lépések, de hiányzik a szükséges kormányzati szerepvállalás. Mi teszi az embert emberré? Ezek a lépések fontosak ahhoz, hogy megválaszoljuk az alapvető kérdéseket: Mi teszi az embert emberré? A hipereffektivitásra való törekvés – a Szilícium-völgyi mentalitás? Vagy pont az irracionalitás, a tökéletlenség és a kétkedés, azaz olyan tulajdonságok, amelyek elérhetetlenek bármely nem biológiai entitás számára? Csak ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával tudjuk meghatározni azokat az értékeket, amelyeket meg kell őriznünk és védenünk az előttünk álló korszakban, melyet bátran nevezhetünk a mesterséges intelligencia korának. Közben újra kell gondolnunk társadalmi szerződéseink alapvető elméleti kereteit és feltételeit, beleértve a nemzeti és nemzetközi intézményeket, amelyek megengedték az egyenlőtlenség és bizonytalanság növekedését. A mesterséges intelligencia terjedése okozta messzemenő átalakulás kontextusában képesek lehetünk a status-quo olyan átalakítására, amely nagyobb biztonságot és igazságosságot biztosít. Sosem látott hatalom Az egalitáriusabb jövőt szavatoló kulcsok egyike az adatokkal kapcsolatos. A mesterséges intelligenciák fejlődése az emberi viselkedést érintő óriási adathalmazok hozzáférhetőségén és elemzésén nyugszik, mind online, mind offline. A cél, hogy olyan viselkedési mintákat különböztessünk meg, amelyek segítségével a gépek magatartását és tanulási folyamatát tudjuk irányítani. A mesterséges intelligencia korában minden ember óriási felhatalmazást kap, ami azonban azt követeli meg, hogy minden egyén – nem csupán a nagy cégek – tulajdonosa legyen az adatoknak, amelyeket létrehoz. A megfelelő hozzáállással be tudjuk biztosítani, hogy a mesterséges intelligencia eddig sosem látott hatalmat adjon az embereknek. Jóllehet, számos történelmi bizonyíték a kétség árnyékát veti az effajta forgatókönyvekre, talán maga a kétkedés a kulcs. Mint a nemrég elhunyt lengyel szociológus, Zygmunt Bauman fogalmazta meg: „Megkérdőjelezni életformánk látszólag megkérdőjelezhetetlen premisszáit talán a legfontosabb szolgálat, amellyel embertársainknak és önmagunknak tartozunk”. Maciej KuziemskiA szerző a University of Oxford közpolitikákkal foglalkozó kutatója.©Project Syndicate