A merőkanál

Egy egyetemista meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük egyszerű szobatársi kapcsolatnál. A srác olvas anyja gondolataiban:

– Hidd el, anya, tudom, mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk!

Vagy egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:

– Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...

– Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne.

ĺgy a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:

„Kedves Anya!

Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni.”

Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:

„Kedves Fiam!

Nem mondom, hogy te együtt hálsz azzal a lánnyal, és azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat. Anyád” (vicclap.hu)