A megtérés időszaka

A karácsony központi ünnepe előtti négy hét az adventi időszak. Mivel a karácsony mindig a hét más és más napjára esik, így az advent első vasárnapjának dátuma ehhez igazodik. Legkorábban november 27-én lehet, legkésőbben december 3-án.

Az advent szó már előfordul Tertullianus (150–225.) egyházi írónál is. Az advent megünneplésére az első biztos adat Perpetuus toursi püspöknél található. Ő hatheti előkészületet kívánt, böjttel. A négy adventi vasárnap ünneplése először az itáliai Kapuai Epistola-listában olvasható. Az első adventi prédikációk Nagy Gergely pápától (590–604), a gregorián ének elindítójától maradtak ránk.

A négy adventi vasárnap értelme az, hogy Krisztusnak négyféle „adventura” van: 1. testben; 2. megtéréskor a szívben; 3. halálunk óráján és 4. az utolsó ítéletben. Ez a magyarázat III. Ince pápáig megy vissza. Az ő fogalmazása: Krisztus eljön 1. a test felhőjében; 2. a kegyelem harmatában; 3. a halál forgatagában és 4. az ítélet tüzében.

Érdekes megfigyelni, hogy az óegyházi perikóparend (a vasárnapokra kijelölt igeszakaszok sorozata, melynek eredete az 5. századig nyúlik vissza), mely igéket tartotta kiváltképpen jelentősnek:

Episztola Evangélium

1. vasárnap Róm 13,8-14 Mt 21,1-9

2. vasárnap Jk 5,7-8 Lk 21,25-33

3. vasárnap Fíl 4,4-7 Mt 11,2-10

4. vasárnap 1Kor 4,1-5 Lk 3,1-6

Az adventi koszorú készítését a német Evangéliumi Ifjúsági Mozgalom kezdeményezte a két világháború közt. Szintén német eredetű szokás az adventi csillag készítése és kifüggesztése.

Az advent egyik vonása a bűnbánat (ezt szimbolizálja egyes egyházakban a liturgikus lila szín): az a tény, hogy az ember önmagára hagyatva bűnben és halálban vesztegel; másfelől az az öröm, amely karácsonyról sugárzik előre, hogy Isten nem hagyta magára az embert vakságában és kárhozatra méltó voltában, hanem Megváltót küldött. (Sz. S.)