A meg nem egyezés jövője

De lássuk azt, ami többé-kevésbé nyilvánosságra került. A felek azt állítják, hogy az egyesülés kérdéskörének oroszlánrészében megegyeztek. Tulajdonképpen csak egy kérdés maradt nyitva: az arányok kérdése az egyesült párt vezetésében.
A Magyar Közösség Pártjának vezetői azon az állásponton vannak, hogy a helyek fele őket illeti. Az MKP az utolsó választások eredményei szerint a legerősebb mind önkormányzati, mind megyei szinten, mind országos méretben. Ezért úgy véli, joga van az elnökségi helyek felére, valamint a párt elnökének pozíciójára. Nyilvánosságra hozott álláspontjuk szerint a másik két párt ezt el is fogadja.

A Híd vezetői a fennmaradó helyeket kétharmad-egyharmad arányban osztanák el az Összefogással, míg az Összefogás fele-fele arányt tart elfogadhatónak. Továbbá a párt országos tanácsának elnöki pozícióját is igényli a Híd. Úgy érvel, hogy a párt súlya jóval nagyobb, mint az Összefogásé. Számos polgármestere, megyei képviselője van, az elért választási eredménye és a mért népszerűsége magasabb, mint az Összefogásé.

Az Összefogás vezetése szerint viszont a Híd népszerűsége rohamosan csökken. Míg az ő mozgalmuk jelöltjei már a parlamenti választáson jelentős számú preferenciaszavazatot kaptak, ráadásul olyan friss méréseredmények jelentek meg, amelyek szerint már megelőzték a Hidat. Feltételezik, hogy a Híd összefonódottsága a korábbi kormánnyal olyan ügyekre is kiterjed, amelyek miatt mostanában tartóztattak le több személyt, ezért a nyomozás a Híd egyes vezetőit is eléri, így valószínűsíthető a párt népszerűségének további zuhanása.

Miért még?

Az Összefogás következő érve úgy hangzik, hogy nélküle a másik kettő nem jut be a parlamentbe. Egyébként ugyanezt állítja a Híd és az MKP is. Hozzátehetjük, hogy mai szemmel nézve alighanem mindegyiküknek igaza van.

Látszólag a leggyengébb lábakon az Összefogás argumentuma áll, ám ez nem biztos, hiszen még a feltételezett egyesült párt népszerűsége sem veri az eget, sőt. Főként, ha a viták és a meg nem egyezés tovább mérgezi a szlovákiai magyar közéletet. Pláne, ha bejön az Összefogás feltételezése a Híd néhány vezetőjének érintettségéről az előző kormány zűrös ügyeiben. Ha pedig azt a választások előtti időszakban hozzák nyilvánosságra, akkor a kettős koalíció gerincének roppanása ugyancsak hangos lehet.

De a Híd idevágó állítása is megállja a helyét. Nélküle eddig egyetlen próbálkozás sem bizonyult sikeresnek, és aligha változna a helyzet, még ha a jelenlegi párt csak árnyéka egykori önmagának. Ám ez az árnyék még ér néhány tízezer szavazatot, valamint néhány fontos kapcsolódó tömegkommunikációs eszközt és szervezetet.

Az MKP-t szinte említeni sem szükséges, nélküle nyilvánvalóan esélytelen bármiféle magyar pártkonstrukció.

Az Összefogás másik érve a magyar politikai élet megtisztításának szükségessége. Nélküle nem állítható vissza a közbizalom, anélkül pedig az egyesült magyar párt támogatottsága sem nőhet. Az argumentum nyilvánvalóan a Híd egyes politikusainak az előző kormány zűrös ügyeiben való feltételezett érintettségére vonatkozik. Ám az az egyik gond az argumentummal, hogy jelenleg ez az érintettség feltételezett. Feltételezések szerint pedig senki sem büntethető. Emiatt egyébként nevesíteni sem lehet, tehát konkrét személyek nem rakhatók ki a párt vezetéséből. Az arányok változtatása önmagában semmiféle garanciát nem ad arra, hogy esetleg nem éppen ilyeneket delegál a régi pártjuk az új vezetőségébe. Az érv másik gyengéje pedig az, hogy bárkivel bármi történjék vagy sem, a választókat kellene összekapcsolni, amiről pedig nincsen elképzelésük.

Esélyek?

De milyen egyéb esélyei lehetnek a feleknek, ha nem egyeznek meg? Ezekkel az érvekkel ugyanis szintén operálnak, nyomást gyakorolva egymásra, jóllehet nem nyilvánosan. Az MKP számára maradna a koalíciókötés az OĽaNO-val. Ám ma aligha látható előre, milyen állapotban lesz ez a párt a következő parlamenti választás előtt. És, ha aránylag jóban, akkor sem biztos, hogy ilyen koalíciót kíván.

A Híd helyzete ennél is nehezebb. Nem pusztán azért, mert a korábbi partnerei a Fico-kormány tagjai magyar szervezettel nem kívánnak koalíciót kötni, hanem főként amiatt, mert szlovák párt listáján csökkenő népszerűsége miatt a preferenciaszavazatok rendjében aligha tudnának komolyabb képviselethez jutni, ha egyáltalán bármilyenhez. Néhányan azt is megjegyezték, hogy mostani a helyzetükben több polgármesterük távozhat még a közelgő önkormányzati választás előtt. Körülnézhetnek, más pártok körében, vagy választhatják a függetlenként való indulást, helyzeti támogatókat keresve. Továbbá a Híd megyei pozíciói a mostani töredékére zsugorodhatnak.

Az Összefogás egyelőre javarész fiatalokból álló mozgalom. Nyilvánvalóan ők is lemondhatnának a parlamenti képviseletről, hacsak nem találnának valamilyen szlovák partnert, és rá tudnák venni támogatóikat, hogy választott nevük tartalmának elveszítése ellenére is nagy számban támogassák, tehát karikázzák őket. Nos, ma ez az út, pontosabban ösvényecske nagyon-nagyon szűknek látszik. Továbbá a jelenlegi megyei képviseletük bizonyára megszűnik, valamint az önkormányzati pozícióik is kérdésessé válnak.

A három párt közti mostani csatározás abból a feltételezésből indít, hogy van zsarolási potenciáljuk. Azaz, ha nem az történik, amit akarnak, akkor választhatnak egy másik, működő alternatívát. Ám a jelenleg látható helyzet azt mutatja, aligha. A többi színjáték, amit vagy lenyelnek a többiek, vagy sem. Az ára viszont tetemes. A magyar választók újabb csoportja veszíti el bizalmát a még meg sem alakult pártban. A nyilvánosság azt látja, hogy ami most folyik, az a pártvezetők színtiszta hatalmi harca. A felek azzal vannak elfoglalva, pedig a társadalmat érintő problémákkal kellene törődniük.

Mostani összetűzéseikkel gyengíthetik egymást, és ezt is teszik. Csakhogy akik elfordulnak egyiküktől, másikuktól, azok a többieknek is hiányozni fognak. Az elfordulók ugyanis többségükben nem a másikhoz csatlakoznak. Megnyerésükhöz a másik pártnak olyan programra, arculatra és politikus személyiségekre volna szüksége, amilyenek az elfordulóknak tetszettek. Ilyeneknek pedig nincs a feleknek. Sőt, jelenlegi vitáik az évtizede maguk közé ásott árkot mélyítik.

A feleknek most arra volna szükségük, hogy mindegyikük a legjobbat hozza ki magából és a másikból. Ha nem ezt erősítik egymásban, akkor a hatalmi harcok hosszú sorába bonyolódnak, még ha valamilyen módon egyesülnek is. A belső küzdelmek, az ismét és ismét feltörő konfliktusok azonban megölik az együttműködést.

Ha tehát nem a legjobb képességeik kombinációjával próbálkoznak, hanem eszközeik és képességeik jelentős részét továbbra is a másikkal, a harmadikkal szemben használják, akkor az választja a támogatásukat, aki a küzdelmeikhez valamilyen módon kötődik. Ők pedig tovább élezik, ám a potenciális választóik nagyobbik részét bizonyára még az eddiginél is jobban elriasztják.

A taktikák

A jelenlegi tárgyalási manővereikből fokozatosan kivehetők a felek taktikái. Az MKP vezetése gyors megegyezést szeretne, alighanem amiatt, hogy mihamarabb hozzálásson a közelgő önkormányzati és megyei választások előkészítéséhez. Itt vannak ugyanis a mostani legjelentősebb pozíciói.

A Híd ugyancsak gyorsan egyesülne a többivel, részben azért, hogy megtartsa polgármesterei ingadozó csoportját, részben, mert a támogatottsága kivehetően leszálló ágban van. Továbbá hosszabb távon anyagi gondjai is támadhatnak. A párt negyedik lehetséges motívuma: egyes vezető politikusai védelemre számítanak az egyesült pártban az előző kormány ügyeiben való érintettségük okán. Mint jeleztük, jelenleg ez csak feltételezés.  

Az Összefogás azonban kivárna. Nagyjából azért, amiért szerinte a Híd siet. Várna, hogy a Híd népszerűsége tovább csökkenjen. No meg arra, hogy a vizsgálatok elérjenek a hidas politikusokig. (Feltételezhetően van ilyen információjuk. Az idő mutatja meg, mennyiben igazak, vagy/és mennyiben hivatottak a magyar pártok egyesülésének akadályozására.) Így valamivel több helyre számít a párt vezető testületeiben.

A magyar politikusok előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy a három párt választóit mivel sikerül egy táborba terelniük. A másik pedig, miként tudják rávenni a távolmaradókat a részvételre. A pártegyesülés az egyik feltétele mind a kettőnek. (A további feltételeit azt követően lehet teljesíteni.) Ám az egyesülésnek perspektívát kell kínálnia mindegyik fél számára. Ehhez azonban mindegyik párt vezetésének kompromisszumkésznek kell lennie. Mai viszonyuk erre láthatóan alkalmatlan.

Le kell szögeznünk, hogy a politikailag feldarabolt és egyébként is sokszínű magyar társadalom összekapcsolása a legfontosabb feladatuk. Fontosabb ez bármelyik politikus pályafutásánál, illetve mostani pártjuk vezetőinek az új párt vezetésében való részesedésénél. Ha pedig ők nem tudnak megegyezni, akkor éppen azt demonstrálják, hogy szerintük ez fordítva van.

A három párt helyzetéből következően most még inkább igaz, hogy csak amiatt maradhat el a megegyezés, mert valamelyikük meg akarja torpedózni. Ha tehát a felek nem találnak megoldást, akkor jobb esetben is csak néhány magyar képviselő kerülhet a parlamentbe jelöltjeik közül. A legrosszabb esetben ismét egy sem.

Egyébként pedig lesz módjuk versenyezni egymással. Csak azt kellene eldönteniük, hogy esetleges versenyigényüket a következő parlamenti választásra időzítik. A preferenciaszavazatok intézménye erre tökéletesen alkalmas.