A magyarok egy része már megbánta

A magyar főváros mérföldekkel megelőzi Pozsonyt. A budapestiek tömeges kivándorlása mára ugyanis véget ért. Az agglomeráció néhány települése már megtelt, mások még csak most kerültek be a célállomások körébe, míg a kisebb, távolabbi helyekről megindult a visszaáramlás.

A főváros környéki agglomerációba kitelepült családok egy része ugyanis, szembesülve a vidéki lét hétköznapjaival, rájön, hogy ők bizony nem ilyen lovat akartak. Terhessé válik a napi bejárás, főként ha nincs jó minőségű út sincs, kicsinek találtatik a falusi közért, hiányzik a jó színvonalú bölcsőde, óvoda és iskola, ritkán sikerül zökkenőmentesen beilleszkedni a település életébe. A „jöttmentek” és az őslakosok viszonya többnyire feszültségektől terhes.

Az agglomerációs inga évekkel ezelőtt lendült először vissza. Ám azóta is mozgásban van. Az élhetőbb lakókörnyezetre vágyakozók közül még mindig sokan választják a vidéki életet, családi házra váltva a fővárosi panelt, illetve társasházi lakást. Mások viszont visszafelé igyekeznének.

A Budapestről kifelé tartók vágyai azonban ritkán találkoznak a befelé igyekvők ajánlataival. ĺgy azután hatalmas házakat árulnak hosszú hónapokig, időnként évekig, de még alkudozni sincs kivel. Tulajdonosaik csalódottan szembesülnek a ténnyel: a kitelepülés hőskorszakában sokszor erőn felül megvásárolt, illetve felépített ingatlanaik most senkinek sem kellenek. Legalábbis az általuk megálmodott áron. A vásárlók ugyanis inkább az új építésű és kisebb házakat keresik. A többgenerációs, túlméretezett ingatlanokra még érdeklődő se igen akad, nemhogy vásárló.

Egy jól felszerelt, alig néhány éves 200 négyzetméteres házat például hat autós teremgarázzsal alig 24 millió forintért tudtak eladni Veresegyházán. A használt nagy alapterületű ingatlanokra szinte egyáltalán nincs kereslet, különösen a régi építésű, netán vegyes falazatú házakra. A korábban újonnan megvett, illetve felépített paloták gazdái közül most többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy a vártnál jóval alacsonyabb áron tudnak csak túladni rajta.

Az új és a használt ingatlanok kínálati ára között alig 3-5 százalékos a különbség, a vételárak között ennek a többszöröse. S ezzel a felismeréssel nincsenek kevesen. Az egy-másfél évtizeddel ezelőtt kiköltöző családok gyerekei mára már felnőttek, Budapesten járnak iskolába vagy már ott alapítottak új családot. A szülőknek meg nyűg lett a hatalmas ház, és szívesebben lennének az unokák közelében. A nagyot azonban csak veszteség árán lehet kisebbre váltani.

A használt ingatlanok közül a kisebb – a kitelepült gyerekeiket követő szülőknek megfelelő – egy-másfél szobás otthonokra lenne igény maximum 15 millió forintig, ám ebből jó minőségű alig van. (o, nsz)