A macskávézó

„A macskakávézó eredeti ötlete a Távol-Keletről ered. A megvalósítása nem volt egyszerű: egyrészt bonyolult volt az engedélyeztetés, hogy minden előírásnak megfeleljen a hely, másrészt a teret úgy kellett kialakítani, hogy vendéglátóhelyként is működjön, de a cicáknak is biztosítsa a megfelelő életteret, a játszóteret és a bújóhelyeket is” – magyarázza Szépvölgyi Zoltán, miközben Rintin éppen belemászik a fotóstáskába, csak a farka látszik ki.  Rintin, egy fekete-fehér Maine Coon, és hajgumi-fétise van. Akármilyen táskából képes kikotorni a hajgumit (olyanokat is, amelyekről már a tulajdonosuk is megfeledkezett), hogy utána boldogan elrohanjon vele. Miután megbizonyosodik róla, hogy a fotóstáskában nincs hajgumi, kissé csalódottan odébb vonul. Pongó ezalatt az asztalon lévő tiramisut kontrollálja. Nem kóstolja meg, csak szagolgatja: a sütemények teljesen hidegen hagyják a kávézó lakóit. „Benne van a szabályzatunkban, hogy a vendégek ne etessék a macskákat emberi táplálékkal. Nálunk kaphatók kifejezetten cicáknak való jutalomfalatok is – mondja Szépvölgyi Zoltán, s hozzáteszi, a macskák szeretnek felugrani az asztalra, megnézni mit fogyasztanak a vendégek néha kunyerálnak is, de ők is tudják, hogy az nem nekik való. – Melegszendvicseket is felszolgálunk, és egyszer szemtanúja voltam, hogy az egyik cica, Vladimir az asztalon heverészve látszólag közömbösen figyelte a vendéget és a tányérját, majd az utolsó falatot gyorsan megkaparintotta és bekapta!”  A Cat Caféban azonban ritkán történik ilyen „étellopási eset”, szökési kísérletre pedig egyáltalán nem volt példa. Ugyan nincs dupla ajtó (tűzvédelmi szempontból nem engedélyezett), a macskák nem akarnak kislisszolni az utcára. „Az ablakban szívesen nézelődnek, de egyébként nem vonzza őket a külvilág. Jól érzik magukat nálunk. Nagy életterük van, mindent megkapnak, nem akarnak elszökni” – hangsúlyozza Szépvölgyi Zoltán.  A Cat Cafénak jelenleg 12 lakója van: négy Maine Coon, egy szomáliai cica, a többi pedig házimacska, ők menhelyről kerültek a kávézóba. Három szint, összesen 300 m2 terület áll a rendelkezésükre, mászókák, ülőkék, kosarak, párnák biztosítják a kényelmüket, és ha elegük van a vendégseregből, lemehetnek az alsó szinten található privát szobájukba vagy felmászhatnak a magasan lévő pihenőhelyeikre, ahol elérhetetlenek az emberek számára. „Érdekes, ahogy a cicák reagálnak a kávézó forgalmára. Ha kevesebb a vendég, többet szaladgálnak, pörögnek, ha nagyon sok a vendég, akkor inkább lustálkodnak, szunyókálnak” – tudjuk meg a tulajdonostól.  A „macskávézóban” a szigorú higiéniai előírásoknak megfelelően a pult teljesen zárt, nehogy a cicák hozzáférjenek az élelmiszerekhez. A felszolgálók mellett macskagondozók is dolgoznak a Cat Caféban, akinek a cicák ellátása, szórakoztatása, rendben tartása a feladata, valamint felügyelik a cicák és vendégek kapcsolatát is. Ott jártunkkor Azúr, a hatalmas, vörös Maine Coon éppen külön tápot kap, így a gondozóval együtt eltűnik a titokzatos-varázslatos „kajás ajtó” mögött. A gondozó kis segítséget is kér a vendégektől, akik addig távol tartják a többi kíváncsiskodót az ajtótól. A kint rekedtek méltatlankodva nyávognak, és fejüket egyforma szögben félrebillentve bűvölik az ajtót. A kivétel Vladimir, akinek vélhetően (orosz)kék vér is folyik az ereiben. A nyivákoló társaságra a füle botját sem mozdítja, hátracammog a száraztápos tálhoz, és jól belakmározik. A kávézó lakói olyan cicák, akik jól viselik, ha a figyelem középpontjában vannak, és nem félnek az idegenektől. „Előfordul, hogy valaki kismacskákat ajánlgat nekünk, de a kávézóba tilos más állatot behozni. A cicáink rendszeres állatorvosi felügyelet alatt állnak, ügyelünk rá, nehogy megbetegedjenek. De ha valaki megkeres, hogy segítsek otthont keresni egy kóbor cicának, az általam működtetett Macskavilág Alapítványon át igyekszem segíteni” – mondja Szépvölgyi Zoltán, és egy vicces történetet is elmesél: „Egyszer megtörtént, hogy egy nő az ajtón lévő figyelmeztetés ellenére bejött a kutyájával. Kicsit megijedtünk, hogy most mi lesz, de a kiskutyát féltettük jobban! Szerencsére mindenki megúszta, mert a nő időben távozott.” A főbb szabályokat házirend rögzíti, de a vendégek azért általában tudják, hogyan kell bánni a macskákkal. „Ide olyan emberek jönnek, akik szeretik a cicákat, így nem volt gond a vendégekkel. Gyerekekkel adódtak apróbb problémák, de azt is meg tudtuk oldani – hangsúlyozza Szépvölgyi Zoltán. – A látogatottság emelkedik az elmúlt hónapokban, volt olyan nap, amikor nem is tudtunk mindenkit leültetni. Ez egy hosszabb távon jövedelmező vállalkozás, hiszen nekünk a cicák miatt sokkal több a járulékos költségünk, mint más kávézóknak.” De hát a Cat Cafénak éppen az a lényege, hogy nem hagyományos kávézó. Itt teljesen normális, ha egy cica éppen alszik az asztalon, és az is mindennapos, hogy ismeretlenek elegyednek szóba, és mesélik egymásnak a cicás sztorikat. A macskák pedig ezalatt tökéletességük teljes tudatában járnak-kelnek, és pózolnak a fényképekhez.