A Leszálló sas, a Szöcske és Miksa

Több mint 25 milliós városról van szó, ami szinte felfoghatatlan számunkra. Gondoljunk csak bele: Csehország, Szlovákia és Magyarország összes állampolgára 2200 méteres magasságban, egyetlen városban. Színtiszta őrültség, magas szmog, ritkább levegő, folyamatos ivóvízhiány, gyakori földrengések és mindezek tetejébe 35 kilométerre innen egy működő vulkán a Popocatépetl, ami most éppen köszörüli a torkát. 

Idén 4,5 hónapot töltök itt barátommal, Paolával, akivel performansz művészeti work­shopokat tartunk az ország különböző egyetemein Chihuahuától Oaxacáig, azaz északtól délig. Továbbá több meghívásnak teszek eleget, performanszokat és előadásokat tartok, kiállításokon fogok szerepelni, sőt, egy kis performansztalálkozót is szervezünk. A 90-es évek elején jártam először Mexikóban, így sok ismerősöm és barátom van errefelé. 

Az útinaplóban elsősorban kevésbé ismert helyeket, városokat, nevezetességeket fogok bemutatni, és olyan ismereteket osztok meg, remélhetőleg három részben, amelyekkel a turisták ritkábban találkoznak. Ebben a részben Mexikó város és a környező városok közül Tepoztlant, Huasca de Ocampót, Teotihuacant és Xochimilcót mutatom be.

A kisebb-nagyobb USA-fóbia miatt angolul nehézkes a kommunikáció. Sajátos spanyol, azték és más ősi nyelvek keverékét beszélik errefelé. Van egy félig vak, de nagyon bátor kutyánk is, Tlacuache (tla-kua-cse), ami magyarul oposszumot jelent. A reggeli sétákon már volt alkalmam összeismerkedni a sarki fűszeressel, a kávézó szenyoritáival, valamint egy testvérpárral, amely ízletes és friss gyümölcsleveket készít szinte mindenféle gyümölcsből. A kedvencem a guayaba–ananász–narancs-keverék. Megérkezésem után 9 nappal már egy közös performansszal mutatkoztunk be a Casa Viva galériában. Szinte mindenki eljött, akit ismerek. Ez annak is köszönhető, hogy a MUAC egyetem galériájában pár nappal korábban, a mexikói performanszművészetet bemutató fontos kiállítás nyílt, ahol szinte minden éppen otthon tartózkodó performanszművész jelen volt. 

Sajnos, az ezt követő időszakban megismertem egy mexikói magánklinikát is. Két hétig nyomtam az ágyat komolyabb megfázás miatt. Februárban, főleg éjszaka, itt is tél van és hideg, ha nem is olyan kemény, mint otthon. A biztosításom kitűnően működött, így hál, istennek nem volt gond az igencsak drága egészségügyi ellátással. 

Lábadozásom helyszínéül Tepoztlant, Paola apjának városát választottuk. Autóval vágtunk neki a háromórás útnak. 3200 méteres magasságban még nem vezettem, és izgultam is egy kicsit, no, nem a vezetés, hanem a gyönyörű táj és a türelmetlen sofőrök miatt. (Mexikóban kb. 1 nap alatt lehet hivatalosan jogosítványt szerezni.) A másik ok pedig, hogy ez a városka Mexikó leggyakoribb UFO-észleléseiről ismert… hm, sose lehet tudni…  Alfredo papa a híres Don Paz organikus kávéjával várt ránk, na meg Pulquéval. Ez az ital állagát tekintve fehér ragasztóra emlékeztet, illata szakéra, íze pedig kissé savanykás, édeskés, pezsgős murci (burcsiak). Csak frissen fogyasztják, nem palackozzák. Az agave kaktusz nedvéből erjesztéssel készülő italt már 1800 éve fogyasztják errefelé. A város nevezetessége a Pirámide del Tepozteco. 

A következő úti cél északra, kb. 300 kilométerre Huasca de Ocampo. A festőien szép tájat bazaltorgonák, több vízesés, valamint egy spanyol nemes által épített hacienda (birtok) uralja, ahol az inkák aranyát és ezüstjét olvasztották be, és indították útjára Spanyolország felé (az inkák iránti tiszteletem miatt nem írom le a spanyol nemes nevét). A birtok helyén ma egy hihetetlenül gyönyörű és kreatív luxushotel működik, ami nyitva áll a látogatók előtt.

A következő állomás, illetve rendezvény az Equinox, azaz a nap-éj egyenlőség megünneplése volt. Ez a nap (márciusban és szeptemberben is) világszerte a köztéri akciók napja a szabadságért és demokráciáért. Mexikóban most először tartottunk hivatalos megemlékezést. Paolával, aki közben eltörte a lábát, összehívtuk a fiatal és idősebb akcióművészeket, és a Három kultúra terén tartottunk háromórás performansz eseményt.

Az egész napos szervezés és performanszok után, autóval hazafelé jövet egy újabb biztosítóval és Mexikó egészen bizarr ügyintézésével, valamint nagy valószínűséggel egy kisebb maffia csoportjával ismerkedtem meg, sajnos túlságosan közelről. Úgy tűnik, hogy szándékosan okoztak nekünk balesetet, az autónk eleje összetört. Végül a kaland happyenddel végződött, bár egy időre autó nélkül maradtunk. Itt most említést kell tennem a bűnözésről is. Mexikó különböző államaiban más-más mértékű ugyan, de nagyon magas az erőszakos bűncselekmények száma. Mexikó hírhedt az ún. macsó kultúrájáról. A legkiemelkedőbb és persze legszomorúbb, hogy az elmúlt években megnőtt a nők elleni erőszak és gyilkosságok száma (az elmúlt 5 év alatt kb. 11 000 nőt gyilkoltak meg). De míg Guanajuato államban a kőolajvezetékek illegális megcsapolása/megfúrása okozza a legnagyobb gondot, addig északon a kábítószer. Ráadásul, ahogy az nálunk sem ismeretlen, a bűnözés a legmagasabb politikai körökig ér. Remélhetőleg a tavalyi, történelminek nevezhető választás után itt is változások következnek. Hosszú évtizedek után Mexikónak baloldali elnöke van.

Mivel autó nélkül maradtunk, és amúgy is sok a látnivaló Mexikóvárosban, végiglátogattam az itteni nevezetességeket. Világszerte az egyik legismertebb antropológiai múzeum mindössze tízperces sétára van az ideiglenes otthonomtól. 1994 után újra meglátogattam ezt a fantasztikus múzeumot, és egy egész napot töltöttem az inka, maya, mixték, azték, tolték és más népek történelmi emlékei között. Itt található az ismert 3,5 méter átmérőjű, 24 tonnás azték naptár. 

Következő állomás Teotihuacan­ban a Nap- és a Hold-piramis, egy ősi kultúra maradványa. 2100 éve kezdték építeni. Máig folynak izgalmas feltárások a területen. A piramis az egyiptomi Kheopsz-piramis méretének kb. a fele. A máig rejtélyes piramisok a belvárostól 40 km-re találhatók. Hétvégén szinte mozdulni sem lehet, annyi a turista, akiknek, mint nekem is, az a céljuk, hogy megérintsék a hold piramis csúcsát. Mexikóban rengeteg piramis van. Ráadásul itt (Puebla mellett) található a világ legnagyobb alapterületű piramisa is, a Cholulai-piramis, amelynek a tetejére a spanyolok egy templomot építettek. A közelben található Popocatépetl, időnként óriási kitöréseket produkáló tűzhányó tőszomszédságában feltárás alatt álló piramis Mexikótól alig 100 km-re található.

Következzen Xochimilco (Szosi­milko), az azték csatornarendszer. A kilencvenes években jártam itt utoljára Marcos Kurtycz barátommal és családjával, akik meghívtak egy hétvégi csónakázásra. Akkor még nem tudtam, ez mit takar, hiszen internet még nem volt, és a mexikói Berlitzemet (útikönyv) az első napokban ellopták a metrón vagy metróbuszon (már nem emlékszem). Az ő emlékére, aki 1996-ban távozott közülünk, látogattam meg újra Xochimilcót. Miután megpróbálták eltéríteni és megvesztegetni a taxisofőrt, megérkeztünk a belvárostól 30 km-re található csatornarendszer 11 kikötőjének egyikéhez. Négy barátommal egy jellegzetes, színes csónakot béreltünk. Meglátogattuk a babaszigetet, ami tele van kidobott és megmentett babákkal, elég horrorisztikus látvány. Mariachi zenét hallgattunk, más csónakokról kínált ételt, italt, szuvenírt vásároltunk, és közelebbről is megismerkedtünk a kizárólag itt élő kétéltű lábas halakkal az axolotlokkal azaz vízi kutyákkal.

A következő részben északra látogatunk a csivavák hazájába, a raramuri őslakosok húsvéti szertartására, La Paz melletti homoksivatagba, valamint Guanajuatoba.

Juhász R. József