A látszat, mint tudjuk, néha csal

Reccs, csatt, zutty. Dömdödöm. Hangos csattanással vágódik ki a kocsi ajtaja, dübörögnek a nehéz bakancsok. És már le is ül középtájra két, valami rémséges sátángyermeke. Fülbe-orrba-szájba csilingelő vas- és ércgyűjtemény, akár egy vasesztergályos inasiskola év végi munkakiállítása. Pírszing fent és pírszing lent, pírszing künn és pírszing benn. Halálfej és griffmadár, saskeselyű és sárkánykélgyó. Nagyon megkapóak az ujjakra húzható nikkelezett fémkarmok, alig nyolc és fél centiméter hosszúak, szükség esetén sertésbelezésre, disznóöléskor nyilván igencsak jól használhatóak. Óriás keresztre feszített Jézus a nyakban. Aminek némileg ellentmond a fekete trikó angol nyelvű jelmondata, igaz, én csak a fuck offot értem belőle. A szöveghez tartozó színes illusztráción torzszülött sátánorvosok vágnak ki rozsdás szikével hullazöld csecsemőt egy eléggé oszlásnak indult női holttestből. A föntebb említettekhez színes tetkók szolgáltatnak méltó hátteret, melyek motívumkincse felöleli az árja horogkereszttől a kelta varázskígyón és a szkíta csodaszarvason át az SS-halálfejig terjedő több ezer évet.

Hosszabb szemlélődés után

mintegy kilencvenszázalékos valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy az egyik nőnemű. Nyilván ezt hivatottak jelezni éjfekete színárnyalatú körmei, amelyekről nagy meglepetésünkre kiderül, hogy nem természetes eredetűek. És korántsem az elemi higiénia alapszabályainak megkerülésével lettek ily kosz színűek, hanem direkte feketék, mint amilyen feketék például a földtúró kis vakondállat körmezetei, avagy amilyen feketék például a dögkeselyű hasonló jellegű szarunemű képződményei. Hasonlóan gyászos színárnyalatúak e nehéz vasakkal terhelt nőstény szemaljazatai is, mely árnyalat elvileg lehet ugyan erős másnaposság, netán holmi férfias fenyítés eredménye, de nagy valószínűséggel ezeket is úgy föstették fel, direkte. S természetesen legalább akkora műgonddal, mint amilyennel festhette például az isteni Leonardo az ő Utolsó vacsoráját.

Igazából nagyon is praktikusak ezek a megkülönböztető fekete jegyek, hisz a női test izgalmas hajlataiból amúgy nem látni semmit: mindkettejük termetét bokáig, vagy tán azon is túl érő fekete bőr denevérlebernyeg fedi. Oly bájjal és finomsággal dübörögnek be, mint egy fékevesztett bivalycsorda, s leülnek, direkt sok helyet foglalva, ami ily kivételes jelenségeknek nyilván jár is. Milyen vadak, milyen félelmetesek...

Atyaúristen, mi lesz itt!

Biztos sátánisták is, biztos élő kiscicákat mártogatnak tömény sósavba, biztos lekötözött kutyákat boncolnak elevenen, éjfélkor, egy szétvert fekete műmárvány sírkövön, miközben árnyaik kísértetiesen hajladoznak a telihold ezüst fényében... Jesszusom, mit fognak ezek itt csinálni, a tömött vonaton, emberek, segítség, itt valami nagy vérengzés lesz, érzem, én megérzem az ilyesmit. Mindjárt, mindjárt előhúznak valami nagy, csillogó kardot vagy lándzsát vagy jatagánt vagy bárdot... vagy egy guillotine-t vagy ilyesmit... Most, még talán nem késő, telefonálni kéne, istenem, de lehet, hogy e bevasalt hím egyetlen suhintással levágná a telefont tartó kezemet... Aztán elhurcolnának titkos katakombáikba, ahol rémesen füstölgő fáklyák sorfala között és egy igen mély hangú dob ütemes dobbanásai közepette kötöznének majd áldozati kövükhöz, hogy aztán elfolyjon ifjúi vérem... jaj, jaj, minek is jöttem ide, inkább mentem volna busszal, jajjaj... nézd már, most meg az ölébe ült, a szörnyű nőstény a rémes hímnek... mit csinál... nézd már, cuppanósan megpuszilja, azzal a szénfekete szájával... aztán pukkaszt egyet a ráógumijával...

És megszólal

– Naa... aztat láttad tegnap a valóvilágban, hogy a Jocó összeveszett a... a Pityuval a Xénia miatt, de az meg leszbi, és azzal a másikkal csinálta a konyhába...

És a vad, fémmel kivert, fekete bőrös, agyontetovált hím ilyképpen válaszol:

– Haggyá má a villáddal, furt csak a valóságsókon lógsz, de mikor tegnap bokszolt a Pinyó a Mutyóval, ez a két sztár, öcsém, mert nem nézel kultúrát, azé...

Ezután még sorra került néhány recept. Becsszó! Meg hogy hol lehet leárazott vas fülbevalót venni. Meg hogy egy bizonyos dezodor valami rejtélyes okból sokkal jobb, mint egy másik, noha olcsóbb, mert csak alapillat.

Phű, de megkönnyebbültem! Meg az egész vonat is. Azt hiszem, ezek nemigen fognak senkit egy sírkövön, éjfélkor satöbbi!

Hölgyeim és uraim!

Ne üljenek fel a látszatnak! Az ugyanis, mint köztudott, néha... bizony, csal.