A kukoricahibridekkel szembeni követelmények

A kukoricahibridekkel szemben támasztott legfontosabb követelmények a szemes hibrideknél a jó termőképesség és termésbiztonság, a megfelelő alkalmazkodó képesség, a jó szárszilárdság és tőszám-sűríthetőség, az érés időszakában a gyors vízleadó képesség. A siló hibridek esetében a lassú vízleadó képesség, a jó minőség és a betegségekkel szembeni kiemelkedő rezisztencia, a jó víz- és tápanyagreakció stb. úgyszintén figyelemre érdemes szempont.

A hibridmegválasztás üzemi szempontjai úgyszintén fontosak. Itt a termesztési cél (áru-, étkezési, takarmány-, ipari vagy vetőmag-előállítás stb.), az ökológiai adottság, a tervezett ráfordítási színvonal (bemenetek, öntözési lehetőség), a saját műszaki, technikai háttér, a szakértelem stb. alapján érdemes elemezni a kínálatot.

A kukoricát főleg állati takarmányozásra és humán táplálkozási célokra használják fel.

Fontos a kukorica beltartalmának ismerete: a nyersfehérje-tartalom 7–9%, a zeintartalom a fehérjékben eléri a 45–50%-ot, míg a lizintartalom csak 2,8 mg%, a metionin 2,0 mg%, a triptofán 1,0 mg%, míg a glutaminsav 15,7 mg%.

A nyersfehérje-tartalom függ a genetikai tulajdonságtól, az ökológiai tényezőktől és az agrotechnikai tényezők közül a N-műtrágyázástól. Korábban a szabadelvirágzású fajták fehérjetartalma elérte a 10–12%-ot is.

A termőképesség és a minőség viszont negatív korrelációban van. A legnagyobb termőképességű hibridek fehérjetartalma általában 1–2%-kal alacsonyabb.

A kukorica fenti beltartalma alapján megállapítható, hogy fehérjetartalma alacsonyabb és kisebb értékű, mint pl. a szójafehérje, de a nagy keményítőtartalmánál fogva fontos energiahordozó, és ipari célra is kiválóan alkalmas.

A kukorica csoportosítása

Gazdasági szempontból:

kétvonalas (SC) hibridek – nagy termőképességűek, a hibridek meghatározó része ebbe a csoportba tartozik;

háromvonalas (TC) hibridek – közepes termőképességűek, a hibridek 18-20%-a tartozik ide;

a négyvonalas (DC) hibridek – kisebb termőképességűek, de vetőmagtermesztésnél jó termés elérésére képesek, így silókukoricának alkalmasak, mert a vetőmagjuk olcsóbb. A hibridek 2%-a tartozik ebbe a csoportba.

A szem jelentősége valamint a felhasználás szerint lehetnek sima keményszemű flint típusú, sima puhaszemű, flint típusú hibridek.

Jellemzőjük, hogy a lófogú kukoricához képest kisebb a termőképességük, és lassú a vízleadásuk az érés időszakában. A sima keményszemű hibridek felhasználhatók a humán táplálkozásban, kukoricadara-készítésre kiválóan alkalmas (fehér a csutkája).

A lófogú (dent típusú) hibridekre a nagy termőképesség, gyors éréskori vízleadás jellemző.

A hibridválasztásnál figyelembe kell venni a végtermék (termés) minőségét. Rendkívül nagy termésre képesek, de a fehérjetartalmuk 1-2%-kal kisebb.

Azonban a 12–15 t/ha-os termőképességüket figyelembe véve a területegységre vetített fehérjehozamuk még így is nagyobb, mint a kisebb termőképességű, de némileg magasabb fehérjetartalmú hibrideké. Vannak kifejezetten magas fehérjetartalmú (10–12%), de csak közepes termőképességű hibridek is, ilyen pl. Piroska hibrid. A csemegekukoricák között (sweet corn): újabban a szuperédes hibridek kedveltek.

A pattogatni való kukorica (pop corn) belső lágy, lisztes részét kemény szaruszerű rész veszi körbe, hevítés hatására a szem belső része kifordul. Nagyon fontos, hogy jó kipattogatási képességű fajtát válaszszunk, de a kipattogás mértéke függ az érettségi állapottól és a víztartalmától (melegítéskor a belső gőzképződés mértéke a fontos).

A lisztes kukorica és a viaszkukorica esetében lényeges eltérés van a keményítő összetételében (az amiláz és amilópektin aránya változik, és eltérő a normál kukoricától). A viaszkukoricánál (waxy típus) a keményítő könnyen csirizesedik, speciális étkezési és ipari célokat szolgál, Kínában különösen kedvelt. Abraktakarmánynak szemesen szárításra kiválóan alkalmas hibridek. Silótermesztésre alkalmasak azok a hibridek, amelyeknek az összes szárazanyag-termésük betakarításkor legalább 35–40% (szár + cső). Nagy a termőképességük, de az érés időszakában lassan adják le a víztartalmukat, így jól tömöríthetők, ami a tejsavas erjedés feltétele.

A hibridet a termesztési céloknak és a végtermék hasznosításának módjától függően kell kiválasztani. A kínálatból csemegekukorica, pattogtatni való, étkezési (dara), abraktakarmány (szárítva, nedvestárolásra, CCM, LKS), tömegtakarmány-silónak, ipari célra, keményítő és invertcukor-előállításra választhatunk hibridet. Sőt, újabban már bioetanol célú gyártás céljaira is egyre bővül a kínálat. Speciális lehet pl. a waxy típusú hibrid, a kukoricaolaj és a bioetanol előállítására. A hibrid kiválasztása után azonban az is fontos, hogy a fajta vagy a hibrid termesztéséhez megfelelő technológiát alkalmazzunk, és az ökológiai-, biológiai- és agrotechnikai tényezőket is összehangoljuk. (a.n)