A kormányfő kandi kamerája

Koppenhágai családi fotó: politikusok lehallgatva és kinevetveReuters-felvételFogh Rasmussen dán miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt, soros EU-elnök korában fogadott maga mellé egy tévérendezőt, akit a stábbal együtt bevitt mindenféle bizalmas tárgyalásra. Filmjük afféle a kulisszák mögé tekintésre alapozott „ezek vagytok ti” görbe tükör, kandikamera-mozi. Rejtett iránymikrofonokkal, bekapcsolva „felejtett” kamerákkal, gallérmikrofonokkal dolgoztak, vettek fel politikusi beszélgetéseket, amikor az érintettek nem is sejtették, hogy lehallgatják, lefilmezik őket.

A botránymozival a dánok mindenekelőtt a kevésbé kedvelt nagy déli szomszédnak, Németországnak törlesztenek, de kijut Jacques Chiracnak, Vlagyimir Putyinnak is a jóból. A film stílusának-színvonalának egy különlegesen szép példájaként Rasmussen és külügyminisztere a kamerák előtt heherésző háttércsevegésben pletykálkodik a „kaméleon” Joschka Fischerről, aki nem átall – a dánok értelmezésében – fél nap alatt háromszor véleményt változtatni Törökország EU-tagsága ügyében. A frusztrált törökök persze, meglátva a dán filmet, rögtön diplomáciai botrányt csapnak. Fischer a háta mögött való nyilvános kibeszélés miatt tajtékzik – joggal.

A német kancellár is kap Rasmussentől, aki szerint „ismerjük Schröder korlátjait, ő dönti el, a hétvégén inkább Londonba megy a feleségével Dorisszal, inkább mint hogy EU-agrárpolitikáról, tehenekről trafikáljon a lengyelekkel”. Rasmussent megbízott udvari filmrendezője majdhogynem Varsó nagy megfegyelmezőjeként, az EU-bővítés megmentőjeként meneszti mennybe, amikor Gerhard Schröder az EU-csatlakozás agrártárgyalásai legnehezebb szakaszában Leszek Miller lengyel kormányfővel összerúgja a patkót. A drámai jelenetet a rendező ügyesen vezeti fel. A lengyeleket el kell szigetelni – közli drámai hangon egy kommentátor. Majd a feszültséget fokozandó Verheugen EU-bővítési biztos is megjelenik, Tiborcként panaszkodik, „Ah, a lengyelek mellett elveszíthetjük a cseheket is, együtt ötven millió embert...”

Tudta-e, amit minden magára adó újságíró tud, hogy a közéleti szereplőket (is) Európában megilletnek bizonyos személyiségi jogok. Engedélyük nélkül nem lett volna szabad bemutatni a tudtuk nélkül róluk forgatott filmet, amit Rasmussen látott, és aminek a sugárzását engedélyezte. A film hitszegő és kártékony, írja egy svájci médiaszakértő. Tegyük hozzá, a sajtó és a politika egy demokratikus országban ritka, megdöbbentő, ízléstelen összefonódásáról van szó. Persze ennek ellenére az érintett országokban bemutatták, Németországban az NDR regionális közszolgálati tévé késő este, műsorváltozás keretében, és a dán eredetitől eltérő címmel, a Putyintól kölcsönvett, de a filmet jól jellemző „Alles Banditen” – „Mindenki bandita” – címmel vetítette.

Berlin, 2003., június